bonyhádi PERCZEL MÓR
bonyhádi PERCZEL MÓR
Bonyhád, Tolna m., 1811. nov. 14., ker. nov. 18. P. Sándor volt cs. kir. hadnagy, földbirtokos és Kajdacsy Erzsébet fia. Magyar, r. kat. Nevelője Vörösmarty Mihály, majd jogot végez. Volt hadfi (1827-1830. az 5. tüzérezredben szolgált, lengyelbarát szerezkedés miatt szerelték le), 1836- Tolna megye szolgálatában áll. 1843/44. országgyűlési követ, az ellenzék tagja. 1848. jún. 24- országgyűlési képviselő. Felesége 1844- nagybócsai Sárközy Júlia (meghalt Bonyhád, 1877.), öt (később tizenkét) gyermek apja.
1848. ápr. 20- tanácsos, júl. 20- osztályfőnök az első felelős magyar kormány belügyminisztériumában. Szept. 16. megbízást kap a Zrínyi önkéntes csapat alakítására. Az előzőleg Bécsben toborzott, 500 főből, valamint önkéntesekből alakított 800 főnyi zászlóaljával szept. 22. csatlakozik a Jellačić elleni sereghez. A sukorói haditanácson egyik kikényszerítője a másnapi ütközet elfogadásának, Móga János altábornaggyal szemben (szept. 28.). Okt. 3. a sereg egyik hadoszlopával Jellačić Roth és Phillipovic tábornokok vezette tartalék hadosztálya ellen küldik. Görgei Artúr csapataival karöltve, valamint a népfelkelés támogatásával fegyverletételre kényszeríti az említett hadosztályt (Ozora, okt. 7.). Okt. 6 (1)- honvéd ezredes, okt. 12-én indított hadjárata során kb. 6 ezer főnyi seregével visszafoglalja a Dunántúl délnyugati részét, valamint a Muraközt. Okt. 28 (nov. 1)- tábornok (vezérőrnagy), a Csáktornya, ill. Letenye központtal alakuló drávai hadtest parancsnoka. December közepéig 10 ezer főnyi hadtestet szervez, közben több alkalommal összecsap a határ túloldalán álló császáriakkal (nov. 8. Stájerországba betörve Friedaunál jelentősebb győzelmet arat). A császáriak december közepén bekövetkezett általános támadását követően hadtestével csatlakozik a visszavonuló Feldunai sereg bal szárnyához. Az egyesülés konkrét bekövetkezte előtt, Kossuth bíztatására, de Görgei értesítése nélkül Mórnál ütközetet fogad el Jellačić jelentős túlerőben levő hadtestével, melyben súlyos vereséget szenved (dec. 30.). Csapatait a fővárosban rendezi, majd az 1849. jan. 2-i haditanács döntése értelmében a Tisza mögé (Törökszentmiklósra) vonul, a Debrecenbe vezető út fedezésére. A császári fősereg várt támadása elmarad, Perczel hadtestének („Központi Mozgó Sereg”) létszáma a Délvidékről felvezényelt erősítésekkel 13 ezer főre nő. Jan. 22. kiveri Szolnokról, majd Ceglédnél ismételten megveri (jan. 25.) a császári Ottinger- dandárt. Támadásának folytatását azonban nem engedélyezik, egyik hadosztályát pedig elvonják Klapka felső-tiszai hadtestének támogatására, mire leköszön (jan. 27.). Márc. 8. kitüntetik a Magyar Katonai Érdemjel 2. osztályával, s egy nappal később kinevezik a Szeged és Szabadka térségében állomásozó csapatok, a IV. (bácskai) hadtest parancsnokává. Ennek élén hadjáratot indít a Délvidék visszafoglalására. Márc. 22. megveri a Szeged előterében (Szőreg, Szentivány, Deszk) álló ellenséges csapatokat, majd azok új vonalát Kulánál áttörve átkel a Ferenc csatornán és felmenti Péterváradot (márc. 27.). Ezt követően ápr. 3. elfoglalja a szenttamási megerődített tábort, ápr. 7. beveszi a római sáncokat. A Bácskában levő ellenséges csapatok maradványai a Titeli fennsíkra menekülnek,de innen nem sikerül kivernie őket (ápr. 12.). A harcok színterét ekkor a Temesi Bánságba teszi át. A Tiszán átkelve Mokrinnál megveri az irreguláris szerb erőket (ápr. 23.), a Todorović tábornok vezette szerb-osztrák hadtesttel vívott ütközete azonban döntetlen eredménnyel zárul (Melence, ápr. 29.). Ezt kövezően a császáriak oldalában azonban hamarosan megjelenik Bem Erdélyből jött serege, mire Todorovic megkezdi a visszavonulást. Perczel Uzdinnál beérve ellenfelét győzelmet arat (máj. 7.) minek következtében a szerb-osztrák had a Szerb Fejedelemség területére menekül. Ezzel a Délvidék felszabadul. A Bácskába visszatérve, Perczel ismét a Titeli fennsíkot fogja ostrom alá, de ezúttal is sikertelenül (máj. 22.). Az ellenség eme hídfőállásába május végén, június elején megérkezik Jellačić 30 ezer főnyi hadtestének zöme. Perczel jún. 7. Kátynál megtámadja a fennsíkról előnyomuló császáriakat, de a kétszeres túlerőtől súlyos vereséget szenved. Következményeként csapatai Óbecsére vonulnak vissza, őt pedig felmentik beosztásából. (Utóda jún. 12.-én Tóth Ágoston ezredes lett.) Jún. 29.- a Duna-Tisza közén alakuló tartalék (X.) hadtest parancsnopka. Júl. 8- az ebből, valamint a felső-magyarországi hadszíntérről Cegléd körzetébe érkezett IX. hadtestből, valamint lengyel légióból alakított Közép-Tiszai hadsereg parancsnoka lesz. 26 ezer főnyi seregével, az oroszokkal vívott turai lovassági ütközet (júl. 20.) után, visszavonul Szegedig. Júl. 29. felmentik beosztásából (miután a haditanácsban minősíthetetlen támadást intézett a szabadságharc több politikai és katonai vezetője ellen). Aug. 5. kíséretével emigrációba indul, de Bem fővezéri kinevezéséről értesülve visszafordul, és részt vesz a temesvári csatában. Ezt követően aug. 14. Orsovánál elhagyja az országot.
A törökországi emigráció (Vidin, Sumla, Kütahia) után Jersey szigetén telepedik le (1851.). A császári hadbíróság távollétében halálra ítéli (Pest, 1851.). 1867. hazatér. Politikusként, és a Honvédegyletek Országos Választmányának elnökeként szót emel a kiegyezés ellen, majd ennek sikertelensége láttán visszavonul a közélettől bonyhádi birtokára (1870.). † Bonyhád, 1899. máj. 23.
Gelich Rikhárd I. 191-192., Szinnyei: Magyar írók X. 746-749., Kolta László: Perczel Mór élete és működése, Bonyhád, 1963., Kosáry Domokos: Perczel Mór feljegyzései (Századok, 1937. 304-322.), Urbán Aladár: Perczel Mór és a Zrínyi szabadcsapat (HK. 1991/1.), Hermann Róbert 1995., Kempelen Béla VIII. 257., KLÖM. XIII-XIV. (ld. XIV. 980.), XV. (ld. 937- 938.), KAW: GB. 5. FAR. 1820-1840. 1/2., Szül. akv.: MOL A 4896., portré: Hadtört. Múz. Metszetgyűjt. Rózsa-Spira 288.
