Az enciklopédizmus és panszofia képviselői
Az enciklopédizmus és panszofia képviselői
Az európai enciklopédizmus első magyarországi képviselője a német Johann Heinrich Alsted (1588–1638) személyében jelentkezett. A nagy hírű tudós, Bethlen Gábor meghívására, közvetlenül annak halála előtt (1629) érkezett a gyulafehérvári főiskolára, ahol haláláig dolgozott. Legnagyobb művében, a végleges terjedelmét csak 1630-ban elnyert Encyclopaediában (Herborn 1630) kora minden tudományának alapelveit igyekezett rendszerbe foglalni. Még herborni tanársága idején tanítványai közé tartozott Comenius; enciklopédikus műve pedig Apácai egyik fontos forrása lett.
Alsteddel egy időben jött Gyulafehérvárra, majd eszméinek és vezető professzori állásának örököse lett veje, Heinrich Bisterfeld (1605–1655). Apósánál kevésbé termékenynek, de hajlékonyabb szellemnek és elmélyedésre hajlamos filozófusnak mutatkozott; az enciklopédikus tudás szükségességét ő is állandóan hangoztatta, fő munkaterületének a logikát (Elementa logica (A logika elemei), Gyulafehérvár 1635) és a természetfilozófiát tekintette, ő is a dolgok végső rendjét kereste, gyakran emlegetve ezek panharmóniáját.
Az európai enciklopédikus-panszofikus törekvések legkövetkezetesebb és legnagyobb hatású munkását, a cseh Comeniust (Ján Amoš Komenský 1592–1670), Tolnai Dali János ajánlatára hívta meg 1650-ben a fejedelmi család a sárospataki főiskola élére. Tudományos világképe ekkorra már kialakult; filozófiai rendszerét legjobban Physica (Lissa 1633) és Pansophiae prodromus (A panszofia tervezete), (London 1639) című művei tükrözik. Comenius a teremtett világ nagy egységét hirdette, amelyet isten "minden harmónia forrása harmónikusan alkotott", az ember tehát bölcs módszerességgel, a láthatókból kiindulva, meg is ismerheti. Ezt a megismerést kívánta elősegíteni gyakorlati és elméleti pedagógiai munkásságával, 230amely őt a pedagógia történetének legnagyobbjai közé emelte. Híres tankönyvei már idejövetele előtt utat találtak a magyar iskolákba, sőt magyar fordítással ellátott hazai kiadásai is voltak már (Januae linguae latinae vestibulum (A latin nyelv kapujának előcsarnoka), Várad 1643; Janua linguae latinae reserata aurea (A latin nyelv feltárt aranykapuja), Várad 1643). A "látható világ" (orbis pictus) tárgyait ismertette bennük részletező alapossággal, s így a vallásos-transzcendens célkitűzés ellenére is nagyban hozzájárult a polgári valóságszemlélet kialakításához. Legnépszerűbb tankönyve, a fentebbiek rövidebb, gyakorlatiasabb és illusztrált változata, az Orbis sensualium pictus (A látható világ), (Nürnberg 1658) már magyarországi éveinek a terméke. (Első magyar nyelvű kiadása: Nürnberg 1669.) Négy évi magyarországi munkássága során pedagógiai elveit és módszereit a gyakorlatban próbálta ki, ennek érdekében gyökeresen átszervezve a sárospataki kollégiumot. Ebben az időben számos elvi jelentőségű tervezete, beszéde, kisebb munkája született, melyeket pedagógiai műveinek nagy gyűjteményében (Opera didactica omnia (Összes oktatási művek), Amsterdam 1657) tett közzé. A pedagógiai célú iskolai színjátszás érdekében szintén Patakon írt Schola ludus (Az iskola mint színjáték) című munkájáról az iskoladrámák kapcsán lesz szó.
A Magyarországon működő kitűnő külföldi tudósok aktívan részt vettek a politikai és ideológiai küzdelmekben. Bisterfeld rokonszenvezett a puritánus-presbiteriánus tanításokkal, s Comenius, bár elvi fenntartásai voltak, szintén a magyar puritánus írókkal szoros barátságban küzdött a magyar művelődés haladó eszméiért. Alsted, Bisterfeld és Comenius a Rákóczi-házban az európai protestantizmus nagy küldetésre hivatott hatalmi tényezőjét látták. Mindhárman hívei voltak a chiliasmusnak, a barokk gondolkodáshoz híven rendíthetetlenül hittek a bibliai jövendölésekben, valamint korabeli megszállott próféták fantasztikus jóslataiban. Bisterfeld, de különösen Comenius meg volt győződve arról, hogy a Rákóczi-család lesz a katolikus "Babilon", a Habsburg-uralom és a pápaság megdöntője. E cél érdekében jelentékeny részt vállaltak a fejedelemség külpolitikájának munkájából, erősen befolyásolva azt Habsburg-ellenes, de egyúttal kalandos irányban. Comenius nagyszabású külpolitikai koncepciója egybefonódott az ország belső gazdasági és társadalmi reformjának követelésével, jól tudva, hogy nagy tetteket csak a belsőleg megerősödött, polgáriasultabb Erdélytől várhat. Terveit, illetve a magyar gazdasági, társadalmi és művelődési viszonyokra vonatkozó éles bírálatát Sárospatakon elmondott beszédeiben fejtette ki. 1650-ben, beköszöntő beszédként hangzott el a De cultura ingeniorum (A lelki tehetségek kiműveléséről), (Sárospatak 1652); 1651-ben, Rákóczi Zsigmond házassága alkalmával készült a kéziratban maradt, biblikus-allegorikus Sermo secretus Nathanis ad Davidem (Nátán bizalmas beszéde Dávidhoz) végül 1654-ben nyerte el végleges formáját a II. Rákóczi György számára írt Gentis felicitas (A nemzet boldogsága), (Amsterdam 1659). Comenius eszményképe a polgári haladás lehetőségeit biztosító abszolutizmus, gondolatai 231ezért sokszor párhuzamosak Zrínyi eszméivel. Politikai jellegű beszédeinek éles Habsburg-ellenessége a protestáns nemesség publicisztikájára gyakorolt komoly hatást.
