Az eperjesi filozófusok
Az eperjesi filozófusok
Bacon empirizmusa és Gassendi materialista atomisztikája, a wittenbergi természet filozófusok közvetítésével, a lutheránus eperjesi kollégium tanárai körében talált jelentős visszhangra. Az eperjesi főiskola igazgatójaként működött Bayer János (1630–1674), Bacon eszméinek közvetítője, az ellenreformációs erőszak áldozata. Már Wittenbergben a filozófia segédtanára volt, hazai művei is komoly filozófiai felkészültségét mutatják. Allegorizáló barokk címeik arra utalnak, hogy az enciklopédisták nyomán Bayer is a világ lényegének, a tudás kulcsának megtalálását tűzi ki célul: Ostium vel atrium naturae (A természet pitvara, avagy előcsarnoka), (Kassa 1662) és Filum labyrinthi, vel Cynosura seu lux mentium universalis (Labyrinthusi fonál vagy sarkcsillag, avagy a szellemek egyetemes fénye), (Kassa 1663). Bölcseleti rendszerét tehát a természet előcsarnokának, a labyrinthusban tévelygők Ariadne-fonalának, tájékoztató sarkcsillagnak, az elme egyetemes megvilágosítójának szánja. Baconnel a tapasztalatot tartja a megismerés alapjának, de Comenius befolyására az anyagi valóság (a tömeg) mellé a fényt és a szellemet is besorolja a világot alkotó őstényezők közé.
A másik nevezetes eperjesi filozófus, a szlovák származású Czabán (Zabanius) Izsák (1632–1707) jóval közelebb járt a materialista felfogáshoz, és főművében, az Existentia atomorumban (Az atomok létezéséről), (Wittenberg 1667) a világ atomos szerkezetét védelmezte, hevesen támadva a skolasztikát, sűrűn hivatkozva Gassendire. 1676-ban kénytelen volt Eperjest odahagyni; a nagyszebeni akadémián kapott tanári állást.
