HAJNYOMTATÓ PÁNT
HAJNYOMTATÓ PÁNT
Az ékes párták, koszorúk évszázadokig elterelték a figyelmet a középkorban oly fontos szerepet játszó, egyszerűbb hajnyomtató pántról, amelyet az empíre fekete bársonyszalag formájában Európa-szerte újra kedveltté tett. A tamási (Tolna m.) pántlikakoszorú, somogyi homlokkötő bársony, a kazári bodros vagy bársony, a jászárokszállási bársonyszalag, a mezőségi bárta, bercica, az erdélyi hajlekötő bársony mind erre a homlokot keretező fekete bársonyszalagra utal vissza, amely az 1830-as évekig hódított a leányok között. Országos népszerűségét talán annak is köszönhette, hogy az egykori homlokszorító használata nem is ment teljesen feledésbe. Pécs környékén pártának pl. a leányok érettségét jelző széles piros selyemszalagot nevezték. De a homlokszorító a párta alatt is lappanghatott. Torockón piros selyemszálak, Baranyában szintén piros gyapjúszálak kötegéből összefogott homlokkötőt viseltek az első vérzést követően a leányok pártájuk alatt. Miután a fekete bársony homlokkötő divatja elhomályosította az egykor piros hajnyomtató eredeti jelentését, be is illeszkedett mint fekete homlokbársony a sárközi párták építményébe, és így maradt meg a virágkoszorús és kontypártás lövétei menyasszony 702menyegzői fejékeihez társulva is. A nyugati divathatásoktól mentes Moldvában azonban szinte napjainkig piros a kislányok homlokkötője. A tartósan parasztos viseletű tájakon, mint a Galga völgyében, a tarka, széles Jaquard-szalagok vitték tovább a hajnyomtató szerepét, melynek „legpolgárosultabb” változatával mint a kalocsai leányok rózsaszín vagy világoskék selyemszalag bokrával találkozunk.
A múlt század elején a fekete bársonyszalaghoz hasonló pintli is hódított átmenetileg a polgári divatoktól leginkább érintett nyugati országrészen. Bár a pintli inkább az asszonyi főkötők közé illeszkedett, Kresz Mária múlt század eleji adatai révén tudott, hogy a Balaton környéki, somogyi, tolnai leányok is viselték.
***
Az évszázadok folyamán a leányok fejrevalói ha alkalmazkodtak is a történelmi divatváltásokhoz, tartalmilag szerepük változatlan maradt: hitelesítették a leány családi állapotát. A megesett leány szűzpártát többé nem viselhetett, a romlott erkölcsű szajha pedig ékeitől megfosztott szalmakoszorúban vezekelt a templomban a gyülekezet előtt (Viseletkódex 1990. 66. kép). A bajba jutott copfos fejét asszonymódra bekötötte, ezzel nyilvánosan beismerte jogilag nem törvényesített asszony voltát. Viszont az asszonyi állapotot igazoló főkötő viselése sem csupán előjog, hanem kötelesség is volt. 1771-ben a hódmezővásárhelyi Tarcsai Molnár István feleségét 10 korbácsütésre ítélték, mert „le vetvén főkötőjét leány módra viselte magát” (Barabás J. 1956: 256).
