A Lázár- és a Honterus-térkép
A Lázár- és a Honterus-térkép
A magyar térképészet első tárgyi emléke – az 1528-as Lázár-térkép – bizonyosan nem az első itthon készült ábrázolás hazánkról. Számos korábbi történeti dokumentumban találunk utalásokat földmérésre, elsősorban birtokfelosztással, határ-megállapításokkal kapcsolatosan. A határjárási jegyzőkönyvek felvételekor olykor kezdetleges vázlatokat is készítettek. A legkorábbi ránk maradt birtokvázlat 1488-ból származik, de vannak utalások régebbi, hasonló munkákra is. Nagyobb területek térviszonyaira vonatkozó, fejlett ismereteket tükröznek a külföldi szerzőktől származó korabeli országleírások, így az olasz Petrus Ransanus (1428–1492) vagy honfitársa, Sebastiano Compagni munkái (1489, 1509). Ezeknek a vázát azon útvonalak leírásai képezték, amelyek a középkori utazók, követek, adószedők kalauzaiként is szolgáltak. (A legkorábbi ilyen ún. itiner, amely a jeruzsálemi zarándoklatokkal kapcsolatosan ismerteti a Magyarországon átvezető utat, még 1031 után keletkezett.) Az 1522-ben, a Beszterce-környéki határ-megállapítással kapcsolatosan készített helyszínrajz azt bizonyítja, hogy a 15. században már voltak olyan világi műveltségű írástudók az országban, akik megbirkóztak a térképkészítés bonyolult feladatával.
Az első részletes magyar térkép 1528-ban, Ingolstadtban jelent meg. Szerzője, Lázár a korabeli források szerint is magyar volt, a térkép feliratában Bakócz Tamás esztergomi érsek titkárként említik. Mégis, a térkép készítőjét máig sem sikerült megbízhatóan azonosítani a hasonló nevű ismert személyek valamelyikével. Lázár „titoknoknak” (secretariusnak) azonban még a személyénél is rejtélyesebb térképének története.
)
Henricus Martellus Közép-Európájának részlete (1491 körül)
Korabeli forrásokból tudjuk, hogy munkatársaival Lázár a térképen a Dózsa-féle parasztfelkelés idején dolgozott (1514), munkájuk azonban ismeretlen okból félbeszakadt és a kéziratos lapok a mohácsi vész körüli zűrzavarban valószínűleg a térkép kiadója, a híres osztrák humanista, Johannes Cuspinianus közvetítésével Bécsbe kerültek. Lázár, a munka szervezője nem volt jelen, amikor az ottani egyetemen a neves matematikus és csillagász, Georgius Tanstetter az anyagot kiadásra előkészítette. Az így készült térképet azután Petrus Apianus ingolstadti nyomdájában fametszetről nyomtatták. A „Tabula Hungarie” egyetlen példánya a múlt században került elő, ma az Országos Széchényi Könyvtár féltett kincse. Az első részletes Magyarország-térkép megjelenését joggal tartjuk forradalmi jelentőségűnek a kartográfia történetében. A Lázár-térkép ugyanis saját korát megelőző, világszínvonalú alkotás, a modern európai térképészet mérföldköve.
)
Lázár deák térképe (1528)
Az 1528-as nyomtatott kiadás álló formátumú, plakátméretű lap, amely első pillantásra nemigen támasztja alá a fenti állítást. Ennek legfőbb oka, hogy – a kereten megírt égtájak ellenére – a Duna átlós irányban, a megszokotthoz képest ferdén folyik, és ennek megfelelően a térképi tartalom is szokatlanul elfordul. A vizsgálatok szerint a csavarodás mértéke nem azonos a térkép egész felületén, így feltehető, hogy a több kéziratos lap utólagos összeállításakor torzult az eredeti szerkezet. Erre utalnak a szerkezeti vonalak melletti kettőzött nevek is. További bonyodalom származott a térkép számára választott formátumból, valamint az abban a korban szokásos ajánlás, címer és kísérőszöveg szükségszerű elhelyezéséből. A fametszet elkészítésekor ugyanis ezekről a helyekről egyszerűen eltolták a tartalmat, helyet csináltak a „fontos” részeknek. Akkoriban ez egyáltalán nem volt szokatlan eljárás. Az ingolstadti nyomda mesterei értették a dolgukat. A térkép vonalait gyakorlott metszők vésték fába, a neveket vékony fémlapocskákba öntötték és felragasztották a dúc mélyedéseibe. Az elkészült nyomat részletesség és pontosság tekintetében egyaránt messze túlszárnyalja a kor hasonló alkotásait. A térkép méretaránya kb. 1:1 200 000, nagyon gazdag hegy- és vízrajzzal, mintegy háromszáz földrajzi névvel és 1300 településnévvel. Ez az óriási mennyiségű ismeretanyag mindenképpen arra utal, hogy közvetlen gyűjtésből származik. A nevek írása pedig bizonyítja, hogy a kézirat szerzője valóban magyar volt, aki a Kárpát-medence első tudományos igényű térképét készítette el. Néhány név esetében ugyanis még nyelvjárási sajátosságokat is őriz a térkép, így például a Bakonyban „Orotzlankw”, míg a Mátrában palócosan „Arozlake” olvasható a két Oroszlánkő nevű település mellett. Lázár térképét Tanstetter néhány településsel és történelmi vonatkozással egészítette ki. Az antikvitás emlékeinek feltüntetése (pl. Traianus hídja) mellett miniatűr csatakép állít emléket a mohácsi tragédiának, kereszt jelöli II. Lajos király elestének helyét. A vereség tragikus következményét, a törökök által megszállt területet pontsor és eltérő színezés mutatja.
A térkép készítéséről joggal feltételezhetjük, hogy a rendelkezésre álló korábbi ismereteket ötvözi kitűnően a helyszíni felmérés eredményeivel. A térkép vázát a néhány csillagászati méréssel meghatározott koordináta, valamint elsősorban útvonalak mentén, főként mágnestűvel mért irányok és az úthosszok adták. Lázár térképe, bár maga is felhasznált korábbi alapokat, a magyar térképészet ősforrása, hiszen mintegy két évszázadon keresztül – sokszoros közvetítéssel – valamennyi hazánkról készült térkép belőle táplálkozik.
Lázár térképének megjelenésével csaknem egy időben készítette el az erdélyi Szászföld részletes térképét a brassói, szász nemzetiségű Johannes Honter (1503?–1549). Honterus a Lázár-térképhez képest részletesebb és helyesebb képet alkotott Erdélyről. Neveinek zöme német, számos magyar helység neve viszont magyarul olvasható. A térképen az 1532-es évszámot találjuk, de egyetlen megmaradt példánya próbanyomat volt, amit bizonyít két nemrég előkerült, javított és kiegészített töredék néhány évvel későbbről. Honterus Erdélye Lázár munkájához hasonlóan egészen a török háborúk utáni időkig szolgált a későbbi térképek forrásául.
