A katonai térképezés (Klinghammer István–Györffy János)
A katonai térképezés
(Klinghammer István–Györffy János)
(Klinghammer István–Györffy János)
A katonai hadmozdulatok tervezése és végrehajtása céljából minden időben szükség volt megfelelő helyszínrajzra, térképre. A 18. század második felében a nagyobb területen dúló háborúkban új hadvezetési módot alkalmaztak: a sík mezőn egymással szemben vonalalakzatban felálló csapatok hadrendjét a tagolt hadrend és a terep sajátságaihoz igazodó harcmodor váltotta fel. A védelmi állások megválasztásához, a mozgások végrehajtásához a lehetséges csataterekről előre elkészített, részletes és a domborzati viszonyokat is valósághűen ábrázoló térképek kellettek.
A hétéves háborúban (1756–1763) és az amerikai gyarmatok függetlenségi harcaiban (1775–1782) először alkalmazott tagolt hadrendű harcászat tapasztalatai alapján az európai és amerikai államok nagyarányú, részletes katonai felmérésekbe kezdtek. Korábban is voltak a hadseregben „földrajzi mérnökök”, felmérők, hadi mérnökök, de ezek kizárólag táborok, erődök, elhelyezési körzetek felmérésével foglalkoztak. A felmérői tisztséget Franciaországban 1726-ban, Ausztriában 1747-ben, Oroszországban 1763-ban vezették be hivatalosan a hadseregben.
A Habsburg Birodalom első katonai (Jozefiniánus) felmérése
A második katonai (Franciskánus) felmérés
A harmadik (Ferenc József-i) katonai felmérés
A negyedik katonai felmérés
Katonai térképeink az I. világháborúban
A magyar katonai térképezés a két világháború között
Katonai térképeink a II. világháború után
