A Habsburg Birodalom első katonai (Jozefiniánus) felmérése
A Habsburg Birodalom első katonai (Jozefiniánus) felmérése
Ausztria, Csehország és Magyarország katonai felmérését közvetlenül a hétéves háború után Mária Terézia rendelte el. A felmérést a Haditanácsban Daun tábornok indokolta: „…Nélkülözhetetlen a hadsereg számára azoknak a vidékeknek a pontos ismerete, ahol a háború folyik. ….jóllehet a háború jobbára saját területünkön folyt, saját országainkról való tájékozatlanságunk, a részletes katonai térképek hiánya rengeteg bajt, hátrányt és nehézséget okozott.”
A felmérés Magyarországon 1764-ben kezdődött. Huszonegy évi munkával, 1785-re készült el az ország 1:28 800 (1 bécsi hüvelyk = 400 bécsi öl) méretarányú I. katonai felmérése, melyet II. József császárról Jozefiniánus felmérésnek neveznek.
Álláspontmeghatározás hátrametszés segítségével a második katonai felmérésben
A térképezést a főhadiszállás geometriában (trigonometria) és geográfiában jártas mérnöktisztjei végezték. A tisztek kompasszal, mérőasztallal, asztrolábiummal és mérőlánccal dolgoztak. Geodéziai vetületet és földrajzi hálózatot akkor még nem használtak, s a magasság-meghatározások alapjául szolgáló szintezési hálózat sem volt. A magassági adatokat nem tüntették fel, hegyvidéken gyakran csak szemrevételezést (ŕ la vue) alkalmaztak. A domborzatot matematikai összefüggés nélkül, pillacsíkozással ábrázolták a „minél meredekebb, annál sötétebb” elv alapján, viszont a korábbi ábrázolásoktól eltérően: alaprajzban.
Az első katonai felmérést már mérőasztal segítségével hajtották végre a katonai mérnökök
Magyarország korabeli területét 1451, Horvátországot 401 szelvény ábrázolta. A részletes térképek alapján 1:115 200 méretarányban elkészült az ország 39 (egyenként 94x63 cm nagyságú) szelvényből álló átnézeti térképe, valamint az 1:192 000 méretarányú földrajzi áttekintőtérkép is (23 db 3x2 láb méretű szelvényen). A terepi (felmérési) szelvények csak két, kézzel rajzolt és festett példányban készültek, és szigorúan titkosak voltak. A levezetett térképeket rézbe metszették és kevés példányban kinyomtatták.
Az eredeti felmérési lapok értékes kiegészítései az ún. országleírások, amelyek táblázatos formában közlik a rajzban nehezen kifejezhető, hadvezetést érdeklő adatokat. Megadták minden egyes hely környező településektől való távolságát gyalogmenetidőben. Például Budától Budakeszi 2 1/4 óra, Kováts (Nagykovácsi) 3 1/2 óra, Hidegkút 2 1/2 óra, Ó-Buda 1 1/4 óra. A további adatok a kő- vagy téglaépületek számbavételére, a vizek mélységére, a partok és utak minőségére, az erdők, rétek, mocsarak járhatóságára, a környező hegyekről belátható terület nagyságára vonatkoznak.
Az első katonai felmérés még nem támaszkodott országos háromszögelési hálózatra, annak ellenére, hogy Mária Terézia utasítására Josef Liesganig (1719–1799) bécsi professzor részletes javaslatot dolgozott ki a háromszögelési rendszerre, és megkezdte hosszúságikör-menti méréseit. Az első, három fok hosszúságú ív Brünntől (Brno) északra indult ki, és Bécset átszelve, hazánk nyugati szélén húzódva, a Mura közelében lévő Varasdig (Varăzdin, ma Horvátország) tartott. Az 1762-ben végrehajtott mérés után 1769-ben egy foknyi ív hosszát határozta meg Szeged közelében, Kistelek és Csurog (ma Čurug, Jugoszlávia) községek között. A mérésnél Liesganig két (7,8 és 5,2 km hosszú) alapvonalat mért, és azokat 26 háromszögből álló láncolattal kötötte össze. Munkájának pontossága erősen megközelítette a nagyobb felszereltséggel végzett francia mérések eredményeit.
