A Tihanyi- félsziget vulkánossága (Németh Károly–Ulrike Martin)
A Tihanyi- félsziget vulkánossága
(Németh Károly–Ulrike Martin)
(Németh Károly–Ulrike Martin)
A Tihanyi-félsziget hazánk egyik legszebb tája. Nemcsak mediterrán hangulatú lankáival, közöttük megbúvó házsoraival, apátságával hívogat; a félszigetnek a földtörténete is rendkívül érdekes. Kirándulásaink alkalmával elsősorban a robbanásos vulkanizmus jelenségeit követhetjük nyomon. S jóllehet a több mint száz esztendőre visszatekintő geológiai kutatás a tűzhányó-tevékenység számos részletét tisztázta, még mindig számos lényeges kérdés vár megválaszolásra.
A félsziget felszínén a pannóniai korszakból származó üledékes kőzetrétegek a legidősebbek. Mélyfúrásokkal a Balaton-felvidék északkeleti részén felszínre bukkanó paleozoikumi kris-tályospalákat, üledékes kőzeteket (pl. permi vöröshomokkő), mezozoikumi dolomitokat, mészköveket is feltárták; s ezek egytől-egyig megfigyelhetők a félsziget vulkáni képződményeiben is mint a robbanásos tevékenységkor a mélyből feltépett kőzetzárványok. A fúrásokkal megállapított rétegsorban a mezozoikumi képződményekre – jelentős üledékhézaggal – szarmata mészkövek települnek, majd a pannóniai korszak először még mély-, majd sekélyvízi homokkövei következnek. E kőzeteket a Fehér-part meredek falában figyelhetjük meg. A pannon rétegsorban – például a benne előforduló ősmaradványok alapján – jól nyomon követhető a Paratethys kiédesedésének, majd elmocsarasodásának folyamata. Sajnos, Tihany jelképe, a balatoni kecskeköröm, Congeria ungula-caprae (lásd korábban) ma már egyre kevesebb helyen található meg; főleg a Fehér-part falából és a Barátlakások felé vezető turistaút első harmadában bukkan elő néhány a lábunk alatt.
A Tihanyi-félsziget földtani megismerése
A Tihanyi-félsziget vulkanológiájának új elmélete
A „Tihany Vulkán” fejlődéstörténeti vázlata
A "Tihany-típusú" maar-vulkanizmus
A vulkánosság utáni folyamatok
