A Tihanyi-félsziget vulkanológiájának új elmélete
A Tihanyi-félsziget vulkanológiájának új elmélete
A félsziget légi- és űrfelvételei egyértelműen mutatják a vulkanitok gyűrűs elrendeződését, továbbá számos olyan vonalas elemet, amely kapcsolatba hozható a Balaton-felvidék és Külső-Somogy területén már korábban észlelt szerkezetekkel. Az ún. digitális terepmodellek, légifotók és űrfotók vizsgálata alapján e vonalas elemek a félsziget belső területén részletesen követhetők, s irányítottságuk több helyen egyezést mutat a Külső-tó partvonalával. Mindez arra utal, hogy a félsziget szerkezeti felépítése és a vulkanizmus között szoros kapcsolat lehet. A gyűrűs formák egy egységes, ősi vulkáni szerkezet létét sejtetik.
A vulkáni képződmények terepi vizsgálata során két típusukat lehetett elkülöníteni. Az egyik a Barátlakások sziklatemplomainak környékén figyelhető meg legjobban. Jellegzetessége, hogy igen sok, mélyből felszakított, eredendően nem vulkáni úton képződött kőzetzárványt tartalmaz (lásd korábban). Az ilyen típusú vulkáni kőzeteket a Balaton-parthoz közel, gyűrűszerű eloszlásban láthatjuk. A másik típus elsősorban az előző típus felett, vagy a félsziget belső területein, illetve az északi, Gödrös-Diós vidéken fordul elő. Ezekre az jellemző, hogy sok vulkáni eredetű, a kirobbanó magmából keletkezett lapillit, bombát tartalmaznak.
A nagy idegen zárványokban gazdag rétegek eredetét – szedimentológiai jellegzetességeik alapján – alapi torlóárak működésére, s így freatomagmás kitörésre vezethetjük vissza (ezek mibenlétéről lásd a módszertani fejezet Vulkanológia című részét). A jellegzetességek közül mindjárt az idegen kőzetdarabokat említhetjük, amelyek gyakran elhajlítják az alattuk lévő, korábban lerakott üledékeket, ún. bezsákolódásokat eredményezve. Az elhajlások plasztikus jellege alapján arra is következtethetünk, hogy az alapi torlóár nedvességtartalma magas lehetett, hiszen csak sárszerűen viselkedő anyag tud plasztikusan deformálódni. E megfigyelés jól egyezik a korábban már említett Lóczy-féle elgondolással. Az alapi torlóárak magas nedvességtartalmára (alacsony hőmérsékletére) az ún. akkréciós lapilliban gazdag rétegek is utalnak. Ezek többek között akkor keletkeznek, amikor a mozgó alapi torlóár finomszemcsés anyagát a benne lévő nedvesség kisebb, koncentrikusan növekvő (akkréciós) golyókká tapasztja össze. Ilyen rétegeket a Barátlakások sziklatemplomainál láthatunk. Az alapi torlóár ún. turbulens áramlására mindig jellemző a keresztrétegzések kialakulása. Ebben az esetben hajladozó üledékrétegek, dűneszerkezetek keletkezhetnek, amilyeneket a Tihanyi-félszigeten is nagy számban láthatunk. Gondos elemzésük felvilágosítást adhat az alapi torlóárak mozgási irányára, s végső soron a kitörési centrum helyzetére vonatkozóan. Hasonló okból fontos a már említett bezsákolódások elemzése, hiszen a bombák ballisztikus pályán mozogtak, s így érték el ma látható helyüket a képződményekben.
A magmából származó szemcsékben gazdag kőzettípusok kisebb területen figyelhetők meg. Alapvetően két altípus különíthető el e képződménysorozaton belül. A rétegek egy része átmeneti jelleget mutat a freatomagmás kitörések és Stromboli-típusú kitörések között (lásd a Vulkanológia című részt). Eszerint a freatomagmás kitöréshez szükséges külső víz mennyisége adott kitörés során lecsökkent, és magas hőmérsékletű, száraz alapi torlóárak jöttek létre. A másik altípus a Gödrös-Diós területen található. E kőzetek már tisztán Stromboli-típusú kitörési folyamatokról tanúskodnak, azaz a kitörésben a magmás gázok szerepe lett az uralkodó. Bizonyos esetekben olyan bélyegeket is felismerhetünk, melyek időszakosan Hawaii-típusú lávaszökőkutak működését jelezhetik.
