Kréta események
Kréta események
A szigetív ütközése a dinári peremmel nem pillanatszerű, hanem időben fokozatos és elhúzódó folyamat volt. A Dunántúli-középhegység előterébe feltehetően csak az alsó-krétában ért az óceáni takaró. Ekkor az egység peremét leterhelve, a mai Gerecse területén mély vályút hozott létre, amelyben áthalmozott törmelékes rétegsorok halmozódtak fel. Ezt bányásszák ma a lábatlani cementgyár számára.
Nemcsak a Vardar-óceán, hanem a Piemont-Pennini óceán is rövidülésen ment keresztül. Az alsó-krétában kezdődő folyamat az óceán szubdukcióját jelentette. Ennek hatására az Ausztroalpi–Dinári-kontinenssor közel kerülhetett, sőt ütközhetett is a Tisza–Géta-kontinenssor déli peremével. Másrészt az Európai-lemez kiálló ún. Cseh-tüskéje a Tisza-szakasz északkeleti búbjával ütközhetett, s a kontinenst délkelet felé hajlította. E két ütközés hatására a nyugati-kárpáti terület és a Tisza–Géta-kontinenssor megívelődött, önmagára hajlott (lásd a kréta időszak térképeit). A nyugati-kárpáti terület és a Dinári kontinensrész között a szűkülő háromszög alakú térséget a Vardar-óceán maradványa alkotta. Ennek szubdukciójával lehet magyarázni az óceán végleges eltűnését a kréta közepére. A Dinári kontinens-rész a szubdukció hatására északkelet felé forgott. A Vardar-óceán felemésztődése miatt a Dinári-perem megközelítette a Tisza–Géta-kontinenssort. E közeledés olyan mérvű volt, hogy a kréta albai korára, mintegy 100 millió évvel ezelőtt a Tisza–Géta- és a Dinári-peremek össze is ütköztek, és északon a Csalhó-Szörényi óceán is beszűkült. Mindeközben az északkelet felé vándorló, ütköző elemek mögött délen egyre szélesebbé nyílt egy újabb óceán, a Pindosz. Medencéje a Dinári-, illetve az Adriai-zónákat választotta el egymástól.
E komplex folyamatok hatására a két kontinenssor északon hurkot alakított ki, amelynek elemei egymásnak préselődtek. Ezeknek a préselődéseknek a hatására jöttek létre a kontinenseken az eredeti takarós szerkezetek. Ezek mindkét hurokban kifelé „fiatalodnak”, azaz a belsőbb, Vardarhoz kapcsolódó, a hurkok magját alkotó régióktól kifelé haladva a takarós áttolódások egyre fiatalabbak.
KRÉTA ELEJE (115 MILLIÓ ÉVE)
KRÉTA KÖZEPE (90 MILLIÓ ÉVE)
KRÉTA VÉGE (65 MILLIÓ ÉVE)
A kárpát-pannon térség lemeztektonikai helyzete a krétában: az óceánok bezáródása
A kelet felé préselődés, illetve a Penninikum szubdukciója a felső-krétában tovább folytatódott. Az Ausztroalpi-Dinári-hurok északi szegélye az európai szegélynek préselődött, oldalirányban rátorlódott. A Tisza–Géta-hurok még szorosabbá vált, aminek hatására a legszűkebb helyeken, így az Erdélyi-középhegység déli részén és a Déli-Kárpátokban újabb áttolódások keletkeztek. Ezekkel a mozgásokkal kialakult a kárpát-pannon térséget alkotó két nagy szerkezeti tömb, az Alcapa és a Tisza–Dácia. Még a felső-krétában beindult a Pindosz-óceán északi irányú szubdukciója. Az alábukó lemez mészalkáli magmák képződését váltotta ki, amelyek a hurokká összegyűrt Tisza–Géta egységekben nyomultak fel.
