Jura események
Jura események
A két fő lemez a kora jura folyamán egymáshoz viszonyítva nem mutat jelentős elmozdulást. Mégis, a Mediterráneumban ekkor egy újabb óceáni ág kinyílása kezdődik meg. A faunák elszigetelődése miatt az Ausztroalpi–Dinári-kontinenssor, úgy tűnik, levált az európai szegélyről. Erre feltehetően az adott lehetőséget, hogy a Vardar-óceánban már az alsó-jurában olyan szubdukciós folyamat indult meg, amely a kontinenssort délkelet felé húzta. A Vardar-óceánon belüli alábukás szigetív kialakulásához vezetett, ennek nyomait, mint korábban említettük, a Rudabányai-hegység egyes területein és a Dinaridákban nyomozhatjuk. A szigetív törmelékeit Árgyelán Gizella a Dunántúli-középhegység középső–felső-jura üledékeiből is ki tudta mutatni.
A kontinenssortól nyugatra-északnyugatra keletkező űrt óceáni medence kezdte elfoglalni. Ezt az alsó-jurában táguló térséget Pennini-óceánnak vagy Piemont-óceánnak nevezzük. Az óceáni ág igen valószínűen a Pienini-szirtöv középső övében húzódott, nyugatról kelet felé nyílt ki, s keleten a Vardar-óceánba torkollott.
A másik, északabbi kontinenssorban (Tisza–Géta) a jura elején nem történt jelentős esemény. Az éppen összeforrt Moesia és az európai lemezszegély mentén hegység keletkezett, amely le is pusztult. Ugyanakkor a Vardar-óceánon belüli szubdukció miatt a kontinenssor északi szegélyén tágulás indult meg. Ez a tágulás azonban ekkor még nem, csak a felső-jurában–legalsó-krétában okozott kontinensszétválást, amikor is a Tisza–Géta-kontinenssor az európai peremről véglegesen levált. Ezt a fauna-összetétel változásai, valamint a kontinenssor külső peremén található, riftesedést jelző alkáli vulkanitok is jelzik. Mint az előző oldalakon olvashattuk, ilyeneket találunk az Északi-Mecsekben, az Alföld alatt, de ezek rokonai ismerhetők fel a Sziléziai-egységben, az Infrabukovinai-takaróban, valamint a Gétikumban is. A kinyíló térségben a Csalhó-Szörényi-óceán foglalt helyet, amely nyugat felé a Penninikumhoz csatlakozott. Keleten az óceán nem a korábbi sebhelyen választotta szét a kontinenseket, hanem a Moesiai-tábla és a Géta-egységek között. Ennek eredményeként az óceán peremét a Moesiai-lemez szegélye, a mai Danubikum alkotta.
ALSÓ-JURA (180 MILLIÓ ÉVE)
KÖZÉPSŐ-JURA (160 MILLIÓ ÉVE)
FELSŐ-JURA (135 MILLIÓ ÉVE)
A kárpát-pannon térség lemeztektonikai helyzete a jurában: a Pennini-Csalhó-óceán születése
A felső-jurában igen fontos szerkezeti esemény játszódott le a Vardar-óceán térségében. A szűkülő térben a szubdukció hatására az óceáni szigetív elérte a Dinári kontinenssor peremét, ütközött vele és rátolódott (obdukálódott). Ennek következtében a legfelső jurában a kontinentális peremre óceáni eredetű takarók kerültek. Az ilyen takarók típusos előfordulási területe a Dinaridák-Hellenidák belső öve, de megtalálhatjuk nyomukat a Bükk hegységben is. Itt a bükki-dinári szegély kismértékben metamorfizálódott a rápréselődő Szarvaskői-takarók hatására. A szegély mélyebb, részlegesen alátolódott részein, a Tornai-egységben magas nyomást jelző kékpala képződésére került sor.
