Perm-triász események
Perm-triász események
Térségünk fejlődéstörténete a perm időszakban indul (lásd az ábrasor első térképét), amikor is a hercini hegységképződés befejező mozzanatai zajlottak. A Tethys nyugati részén lévő, európai rokonságú Tisza–Géta-kontinensen a kialakult szerkezetek megállapodtak, nagymértékű lepusztulás zajlott. Lepusztulás, törmelékes üledékképződés jellemezte az Ausztroalpi–Dinári-kontinenscsoportot is. Ennek keleti peremén, a későbbi Bükk hegység területén, illetve a Belső-dinári-övben ugyanakkor tengeri üledékképződés folyt. Ugyancsak tengeri, méghozzá mélytengeri, áthalmozott üledékekkel jellemezhető képződményeket találunk a kontinenssor nyugati peremén, a jelenlegi Szicíliában, valamint Chios szigetén. Ezek az üledékek szubdukciót jeleznek, amely magára húzta az Ausztroalpi-Dinári kontinenst. E szívó hatás miatt e kontinens délnyugat felé forgott, s fokozatosan távolodott a Tisza–Géta-kontinenssortól. A két egység között felnyíló ívmögötti medencéből fejlődött ki a középső-triászra a már sokat emlegetett Vardar-óceán.
FELSŐ-PERM (265 MILLIÓ ÉVE)
KÖZÉPSŐ-TRIÁSZ (235 MILLIÓ ÉVE)
FELSŐ-TRIÁSZ (215 MILLIÓ ÉVE)
A kárpát-pannon térség lemeztektonikai helyzete a triászban: a Vardar-óceán születése
A Tisza–Géta-, illetve a hozzájuk északról csatlakozó Moesia-lemezek az európai szegéllyel ütköztek, ám e folyamat nem ment teljesen végbe: a Moesiai-táblától északra egy maradvány-óceán, az úgynevezett Paleotethys maradványa létezett. Ennek szubdukciójához és bezáródásához fűződik a dobrudzsai hegyláncok és az észak-törökországi Pontidák első gyűrődése, amelyet Celál Sengör nyomán kimmériai orogenezisnek hívunk. Ez az esemény a legfelső-triászban zajlott. A permi kiindulóállapothoz viszonyítva a triászban tehát a két kontinenssor ellentétes vándorlásának köszönhetően széles óceán, a Vardar nyílt fel. Az ellentétes forgásokat két, egymással szemben álló szubdukció gerjesztette, amelyek az Afrikai lemez, illetve az Európai lemez alábukásához kapcsolódtak. E mozgásokhoz hozzáadódott az Európai-lemez és az Afrikai-lemez közti jelentős viszonylagos elmozdulás, távolodás. A mezozoikum során ugyanis azt tételezhetjük fel, hogy az Ausztroalpi–Dinári-, illetve a Tisza–Géta-kontinens nagy vonalakban az Afrikai-, illetve az Európai-lemez mozgásait követte. Erre utalnak a Márton Péter és Mártonné Szalay Emő által paleomágneses vizsgálatokból szerzett információk is.
