A földtan és természetföldrajz határmezsgyéjén
A földtan és természetföldrajz határmezsgyéjén
A korszerű, immár tudományos vizsgálatok sokaságán alapuló leíró természetföldrajz első művelője az előző oldalakon már említett Hunfalvy János (1820–1888), akit az Akadémia 1860-ban kér föl A magyar birodalom természeti viszonyainak leírásá-ra. Ennek három vaskos kötete, amely 1863–65-ben jelenik meg, a Kárpát-medence földtani fölépítésnek, magasságviszonyainak, éghajlatának, vízrajzának, domborzatának minden addiginál részletesebb és pontosabb bemutatása. Ezt követően megjelent, Gömör és Kishont törvényesen egyesült megyék leírása (1867) című munkája máig forrásértékű tájrajz.
1870-ben megalakul a pesti Tudományegyetem földrajzi tanszéke, amelynek – Magyarországon a földrajz első egyetemi tanáraként – Hunfalvy haláláig vezetője és szervezője. Harmadik jelentős munkája, az Európát országonként tárgyaló Egyetemes Földrajz (1884, 1886–90), amely természet- és társadalomföldrajzot s néprajzot egyaránt tartalmaz, már mint egyetemi tankönyv lát napvilágot. E mű második kötete, amely Magyarországot mutatja be, a nem sokkal korábban elhunyt német tudósok, Karl Ritter és Oscar Peschel leíró-összehasonlító iskolájának legkitűnőbb hazai példája.
Az 1870-es, 80-as évektől a kor földrajztudománya – a geológiaiakhoz hasonlóan – egyre inkább a jelenségek összefüggéseinek föltárása felé fordul, következésképp a leíró szemlélet elsősorban a tágabb érdeklődésű nagyközönségnek szánt művekben él tovább. Utóbbiak közül – már csak kiállításuk, gazdag kép- és térképanyaguk miatt is – feltétlenül ki kell emelnünk Az Osztrák-Magyar Monarchia képekben és a Magyarország vármegyéi (szerkesztette Borovszky Samu) című sokkötetes sorozatokat.
Cholnoky Jenő Magyarország földrajza című művéből a Rozsnyói-medence tömbszelvénye.
SZ – Szilicei-;
P – Pelsőci-;
J – Jósvai–planina;
CS – Csetnek;
R – Rozsnyó;
Kh – Krasznahorka;
S – Sajó;
M – Mészkő;
r – régi; leginkább kristályos kőzetek
A Torda- s a Túri-hasadék tömbszelvénye.
H – Hesdátpatak;
T – Túr-patak;
A – normális völgy a medencében;
S – Sinfalva;
Tor. – Torda (Cholnoky idézett művéből)
A Meleg-Szamos völgye a Gyalui-havasokon át.
M – A Bihar-hegység mészkő–planinája;
SzB – Szamosbazári;
Kp – laza kristályos palák;
Gr – gránit;
A,B,C,D – a folyó ki- és belépő pontjai, a baloldali hossz-szelvény megfelelő pontjainak értelmezésére (Cholnoky idézett művéből)
Kolozsvár környékének földfelszíni formái (Cholnoky idézett művéből)
S = fiatal suvadások; B = Bercsényi-turistaház; M = Malomvölgy
Az oknyomozó, magyarázó szemlélet, amelyet az előző oldalakon említett Mitterpacher és követői honosítottak meg a hazai természetföldrajzban, igazában a földtan két, már említett kitűnő művelője, Szabó József és főleg id. Lóczy Lajos, majd pedig Cholnoky Jenő és Prinz Gyula jóvoltából éled újjá. Közülük Lóczy és Cholnoky egyúttal a természetföldrajz új ágának, a felszínalaktannak (geomorfológia) is hazai megteremtője.
E tudományág az 1870-es évektől bontakozik ki a Belső-Ázsia, Kína és Észak-Amerika sivatagi-félsivatagi területein dolgozó földtantudósok körében. A korábban Erdélyben is fölvételező német Ferdinand Richthofen (1833–1905) iskolájának legkiválóbb, és egyik legkorábbi „növendéke” id. Lóczy Lajos, aki Széchényi Béla kutatóútja (1877–1880) keretében maga is vizsgálódott és gyűjtött Belső-Ázsiában és Kínában. 1886-ban megjelent, nagyalakú, ábrákkal, képekkel és fényképekkel gazdagon kiegészített könyve, A Khinai Birodalom természeti viszonyainak és országainak leírása (1886) a hazai földtudományi irodalom egyik legértékesebb darabja. Az utazás során gyűjtött anyag szigorúan tudományos, két évtizedig tartó földolgozása csak 1899-ben jelenik meg; 600 oldalas földtani és 200 oldalas őslénytani része Lóczy világviszonylatban is kiemelkedő munkája.
Itt kell megemlíteni, hogy akárcsak a század első felében és derekán, az utolsó harmadában és a századforduló környékén is – Lóczyhoz hasonlóan – számos kitűnő felkészültségű tudós vesz részt idegen földrészek természeti és néprajzi viszonyainak kutatásában. Közülük Déchy Mór a Kaukázus, Xanthus János Észak-Amerika és Délkelet-Ázsia, Jankó János a Kaukázus és Nyugat-Szibéria, Bíró Lajos, Fenichel Sámuel Délkelet-Ázsia, Teleki Sámuel, Torday Emil Afrika, Vámbéry Ármin, Stein Aurél Középső- és Belső-Ázsia, Germanus Gyula Dél-Ázsia egyes területeiről gyűjtött új ismereteket.
