Lóczy és tanítványai
Lóczy és tanítványai
Hunfalvy halála után, 1889-ben Lóczyt bízzák meg a budapesti Tudományegyetem földrajzi tanszékének vezetésével, s a remek földtantudós – természetesen eredeti „szakmájához” is hű maradva – a természetföldrajz szolgálatába szegődik. Tanítványaival, valamint tanársegédjével, Cholnoky Jenővel (lásd alább) Európa Finnországtól az Etnáig és a Kaukázusig terjedő részét számos út keretében járja be; 1906-ban például néhányukkal azonnal Nápolyba utazik a Vezúv kitörésének hírére. Jankó Jánost, Réthly Antalt, Papp Károlyt, Prinz Gyulát, Teleki Pált, Bátky Zsigmondot, Kogutowitz Károlyt, Halász Gyulát, Littke Aurélt, Böck Hugót, Kormos Tivadart, Vadász Elemért és Vitális Istvánt Lóczy Lajos nyerte meg a földtudományoknak.
1891-ben Cholnoky Jenővel megkezdi A Balaton és környéke tudományos tanulmányozásá-t. E nagyszabású munkában valamennyi természettudományi ágat a kor legjelesebbjei képviselik. A rajzokkal, tér- és fényképekkel gazdagon szemléltetett, páratlanul alapos, 32 kötetes mű (1913), mely máig Európa-szerte ismert alapmunka, a tudományok együttdolgozásának is kiváló példája (lásd róla még az őslénytani fejezet második részét).
Lóczy halála után a földrajznak szinte valamennyi szakterületén munkatársai veszik át szerepét. Prinz Gyula, Cholnoky Jenő és Teleki Pál – az embertan kiváló művelőjével, Bartucz Lajossal együtt – megírják a Kárpát-medence mindeddig legátfogóbb elemző földrajzát (Magyar föld, magyar faj). Prinz Gyula emellett – Lóczy és Leopold Kober nyomán – a Kárpát-medencét egységes tömbnek feltételező Tisia-elmélet megalkotója.
A Hargita-fennsík és a rajta ülő vulkánok vázlatos rajza. Cholnoky idézett művéből. „Elől a dolinás parajdi sóhegy, keresztül folyik rajta a korondi Sós-patak; hátul a Gyergyói-medence és a Kárpátok lánca. A szabályos, kúpalakú réteges-vulkánok széles, vulkáni törmelékkőzettel fedett fennsíkon sorakoznak.”
A Háromszéki-medence, a Bodzaforduló és a Kászoni-medence tömbszelvénye (Cholnoky idézett művéből)
A felszínalaktant – Lóczy halála után – legmagasabb szinten a remekül rajzoló, író és tanító s mesteréhez hasonlóan világjáró és széles látókörű Cholnoky Jenő (1870–1950) műveli tovább. Népszerűsítő munkái mellett A földfelszín formáinak ismerete című könyve máig gyakran idézett alapmunka. Igazában Cholnoky ismeri fel először, hogy a külső erők létrehozta felszínformák eloszlása a Földön elsősorban az éghajlat függvénye. Kiváló tanítványai és követői közül Kéz Andor, Kádár László, Bulla Béla, Tulogdy János főleg a természetföldrajz, Mendöl Tibor és Fodor Ferenc – mint „a földrajzi gondolat” egységének vállalói – a társadalom- és gazdaságföldrajz területén dolgoztak, máig szemléletformáló hatással. Bátran állítható, hogy napjaink hazai földrajztudományának szinte minden valamire való képviselője – tanítványok során keresztül – Cholnoky Jenő, sőt hogy a földtudomány egészének legjelesebb művelői – Cholnoky, s más tanítványok tucatjainak közvetítésével – Lóczy Lajos szellemi folytatói.
A Királyhágó vázlatos tömbszelvénye (Cholnoky idézett művéből)
A Maros epigenetikus szurdoka, Solymos vára és Lippa vára közt
(Cholnoky idézett művéből)
M = Maros; S = Solymos vára; L = Lippai-hegy és elpusztult vár; 1. gránit, gnejsz; 2. fillit; 3. mészkő; 4. pleisztocénkori agyagok stb. (Lóczy Lajos szelvénye alapján)
