Himnusz minden időben
Himnusz minden időben
Saját magához A nap jegyese (1954) c. kötettel talált vissza a költő, a lírai modell-váltást A vasárnap gyönyöre (1956) mutatta meg teljességében. Az igazi beérkezés könyve, a pálya csúcsa viszont a Himnusz minden időben c. kötet (1965). A letisztult eredményeket mutatja fel, kiteljesítése és összegzése is egy költői iránynak. Elsősorban a tragikum és a pátosz hatja át a versek összességét, de jelen van az idill és a játékosság utáni sóvárgás is. Nagy a műfaji változatosság is, a dalok és a hosszúversek a meghatározóak, gyakori az ódai, a himnikus, a rapszodikus, a dalszerű hangvétel.
A címadó mű, a Himnusz minden időben (1958) dalszerű himnusz, s a szerelem ideáját köti az emberi létezés lényegéhez, az egész személyiséget megmozgató, életerőt varázsoló hatalomként mutatva fel azt. De nemcsak szerelmes versként, hanem emberiség himnuszként is értelmezhető. S vitathatatlan e himnusz keresztényi jellege. Nemcsak dicsőit, hanem kér is, s szerkezeti és tartalmi hasonlóságok is fölfedezhetők a Mária-himnuszokkal.
A remény elvének három nagy képzetköre bontakozik ki Nagy László költészetében. A kozmosz szintjén a Napé, a földi természet szintjén a tavaszé, az emberiség szintjén a szerelemé, a nászé a kisdedé. A Nap az örök életforrás, a tavasz az örök újjászületés, a szerelem, a kisded az örök folytatódás jelképe. A Nap jelképkörének motívuma a tűz, a láng, a fény, a nyár is. A Tűz c. költeményben a tűz az élet elvével válik azonossá. A remény elvét és annak veszélyeztetettségét fejezi ki a szólító vers formája. E kötetben a címadó mű mellett a Tűz és a József Attila! ennek kiemelkedő példái. A szeretett kedves, az élet hajtóerejét jelképező tűz, és a szó szerint is a „te add nekem a reményt” kérésével megszólított példakép költő-előd a remény elvű lét fő princípiumait tárják elénk. A József Attila! (1962) világában központi kérdés az ember és az emberiség történelmi útjának értelmezése. Az ilyen mű emberiségköltemény is egyúttal. S mivel a művész- és az ember-lét végső kérdéseivel néz szembe, ars poetica is.
A látomásos-szimbolikus-mítoszi költészet leglátványosabban a hosszúversekben mutatta fel újdonságait. A hosszúvers néhány száz soros költemény, amelyben a lírai jelleget epikus, olykor dramatikus elemek is színezik. Általános sajátosságuk a világkép-magyarázat igénye, az összefoglaló jelleg. Mivel a világ polifonnak mutatkozik, s csak feloldhatatlan ellentétpárokkal írható le hitelesen, erőteljes e művek drámaisága. A mítoszi jelleg nem teszi irracionálissá a művet, csupán a valóságnak a rációt megcsúfoló-megcáfoló vonásai épülnek be, az irracionalitás témája és anyaga e költészetnek. E verstípus jól szemlélteti a poétikai forradalom verstani újításait is. Nagy László számára a költészetünkben élő ritmusrendszerek további egyneműsítése a cél. A nemzeti versidomra, az ütemhangsúlyos versre rámintázza annak szabadabb változatát, a tagoló verset, de az időmértékes ritmusokat is. A hosszúvers sortípusa a felező tizenkettősre emlékeztető, de annál terjedelmesebb sorfaj, kötetlen szótagszámmal, de erős cezúrával. A sorok ütemszáma sem feltétlen azonos, általában 3-5 ütem található egy sorban, s az ütem szótagszáma nemegyszer eléri az 5-6 szótagot is.
Nagy László első hosszúverse, a Gyöngyszoknya (1953) egyúttal a szemléleti-poétikai váltás igénybejelentése is. Legfontosabb hosszúversei: A vasárnap gyönyöre (1955), Rege a tűzről és jácintról (1956), A Zöld angyal (1964) Menyegző (1965). Ez utóbbit maga a költő is egyik fő művének tartotta, 1966-os gyűjteményes kötetének a vers vezérmotívumát adta címül: Arccal a tengernek. Maga az esküvő itt szóba sem kerül, csak következményeivel: a lakodalom, forgatagával, illetve a ténnyel, hogy a két fiatal immáron egy pár. Ám ez a pár olyan lakodalomba csöppen, amely nem a szent és nagy hagyománynak, az élet újrakezdésének folyamatába illeszkedik, hanem annak látványos és drasztikus ellentéte. Nem ünnep ez: az életek sorra aláhullanak az erkölcsi erózió könyörtelen rostáján, s ez ellen csak rendkívüli erőfeszítés segíthet, képileg jelen esetben a szoborrá dermedés fenséges szimbóluma.
