Kiküzdött eredmények
Kiküzdött eredmények
A tiltások, a téves sugallatok ellenére is keresték az írók a járható utat. Az idősebbek, ha hosszú hallgatások és kitérők után is, visszataláltak legjobb önmagukhoz. Szemlér Ferenc realista, Horváth István tépelődő, filozófikus hangolású versei, Méliusz József avantgárdra emlékeztető elégikus lírája csakúgy erről a folyamatról beszél, mint Kacsó Sándor visszaemlékezései (Virág alatt, iszap fölött, 1971, Fogy a virág, gyűl az iszap, 1974), Nagy István életrajzi regényei (Sáncalaja, 1968, Ki a sánc alól, 1969, Hogyan tovább, 1971, Szemben az árral, 1974), s a „közügy és irodalom határsávján álló” Balogh Edgár emlékírásai (Hét próba, 1965, Szolgálatban, 1978, Férfimunka, 1986).
A sematizmus jégverését túlélve a fiatalok is kiküzdötték a tehetségüknek leginkább megfelelő utat. Bajor Andor (1927-1991) társadalmi indulatokat morális érzékenységgel közvetítő humora, szatírája, Fodor Sándor (1927-) lírai hangvételű realizmusa, Panek Zoltán (1928-) modernség irányába mutató prózája s Beke György (1927-) irodalmi rangra emelt közírása – mind-mind eredmény. Szabó Gyula (1930-) lírába csorduló regényében (Gondos atyafiság, 1955), idő s képzetsíkokat váltó novella-remeklésekben (Mátyuska macskája, 1984) adott képet a nagy sorsfordulatot élőkről. Székely János (1929-1992) a Nyugat formakultúráját őrizve nézett szembe a létezés történelmi kérdéseivel (Dózsa, 1964, Caligula helytartója, 1972, A nyugati hadtest, 1979).
Legmagasabbra Sütő András (1927-) útja vezetett; Illyés Gyula is benne látta az újabb kori magyar irodalom „egyik legnagyobb vigaszát”. Sütő András hitet adott: az irodalom ma is mindent elmondhat, az égzengést és a fű növését, a keresztre feszített hétköznapokat és a húsvéti reménységeket. Dokumentumokat, lírát és gondolatokat szintézisbe építő regényeiben (Anyám könnyű álmot ígér, 1970, Engedjétek hozzám jönni a szavakat, 1977) a nemzetiség létkérdéseit fogalmazza. Tanulmányaiban (Rigó és apostol, 1970, Istenek és falovacskák, 1973) és drámáiban (Egy lócsiszár virágvasárnapja, 1973, Csillag a máglyán, 1974, Kain és Ábel, 1977, Szuzai menyegző, 1981, Advent a Hargitán, 1985) a megmaradás gondja foglalkoztatja: az egyén és közösség hogyan őrizheti meg és teljesítheti ki önmagát.
A megmaradás gondjaival birkózik Kányádi Sándor (1929-) is. Az erdélyi elődök „potenciális szimbolizmusához” kapcsolódó lírája a telő esztendőkkel intellektuális feszültségekkel és avantgárd vonásokkal is gazdagodott.
Kányádi Sándor...
