A romániai magyar irodalom újraindulása
A romániai magyar irodalom újraindulása
Ez az irodalom is nagy veszteségekkel érkezett a háború végéig – a fasizmus sok írót elpusztított, a várható fejlemények elől többen Magyarországra települtek –, de az Erdélyben maradtak számára az első időben viszonylag kedvező lehetőségek nyíltak; a Korunk, a Helikon és a Termés egykori írói azonnal megszólalhattak. Kiadó szerveződött (Józsa Béla, Athenaeum, 1944 október), s 1946-ban már irodalmi lap indult, az Utunk, a magyar irodalom egyetemességében gondolkodó Gaál Gábor szerkesztésében. Az újra kisebbségbe került erdélyi magyarságnak társadalmi-kulturális szervezete is alakult, a Magyar Népi Szövetség. Kiépülőben volt a romániai magyarság művelődési-oktatási szervezete; még magyar egyetem is indult Kolozsvárt. Sokan reménykedtek a román-magyar testvériség megvalósulásában, a politikai határok légiesülésében. Azok a fiatalok is, akik a háborús félelmekből okulva a béke hajnali hangulatában indultak a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején (Sütő András, Kányádi Sándor, Fodor Sándor, Huszár Sándor, Szabó Gyula, Tóth István, Majtényi Erik, Márki Zoltán, Panek Zoltán, Bodor Pál és mások).
A szépen induló folyamat azonban már a békekötés éve (1947) után akadozni kezdett. A Magyar Népi Szövetséget hamarosan felszámolták, vezetőit – köztük írókat is, Balogh Edgárt, Méliusz Józsefet, Jordáky Lajost, Kurkó Gyárfást – bebörtönözték. 1953-ban irodalmi folyóirat indult ugyan Marosvásárhelyen, az Igaz Szó, de a szocialista átalakulást célul tűző politika már parancsokkal, tiltásokkal szólt egyre inkább az irodalom életébe is. Az erdélyi irodalom kapcsolatát a világirodalommal és az egyetemes magyar irodalommal minimálisra korlátozták, egy időben még az erdélyi polgári írókat is kirekesztették az irodalmi életből. A szocialista realizmus zsdánovi elvei érvényesültek.
„... Ezért újból azt mondom magamban; én maradok, másként nem tehetek. Maradunk és küzdeni fogunk a fennmaradásunkért ...” Sütő András leveléből a 60 esztendős Sinkovits Imrének 1988 szeptemberében
