A katolikus bibliafordító: Káldi György (1573–1634)
A katolikus bibliafordító: Káldi György (1573–1634)
Miután a Vizsolyi Biblia Károlyi Gáspár fordításának köszönhetően 1590-ben megjelent, a katolikusok körében egyre erősebb igény merült fel egy katolikus szellemű fordítás elkészítése iránt. A nagy feladatra Pázmány egyik munkatársa, Káldi György vállalkozott. Noha Káldi legfontosabb műve kétségkívül a bibliafordítás, azért egyéb munkái is fontos helyet foglalnak el a magyar barokk irodalom kibontakozásában. Egyházi beszédeinek két vaskos kötete – a vasárnapokra, ill. az ünnepekre szóló prédikációk gyűjteménye – 1631-ben jelent meg, közvetlenül Pázmány hasonló jellegű munkája előtt. Egyik fő törekvése az volt, hogy paptársai számára mintaprédikációkat adjon, ezért készített minden vasárnapra három beszédet is. Ezek többnyire igen terjedelmesek s laza szerkezetűek. Elsősorban hittételeket magyaráz, de nagy teret hagy az erkölcsi tanításoknak is. Beszédei – ellentétben a Pázmányéival – sokszor polemikus jellegűek, szerzőjük nem riad vissza a személyeskedéstől sem. A morális tanítások a mindennapi életre irányulnak, ilyenkor képszerűségre, érzékletességre, festői előadásmódra törekszik. Igen gyakran él a példázatok (exemplumok) didaktikus erejével, gyakran merít a környező tárgyi világ és a természet életéből hasonlatosságokat, párhuzamokat. Mindez a kialakulóban lévő barokk próza sajátossága, gyökere jórészt a szentignáci lelkigyakorlatok vizualitásában rejlik.
Káldi mind bibliafordítása, mind beszédgyűjteménye révén az első magyar jezsuita írónemzedék jellegzetes képviselője, s egyben a magyar prózában a barokk ízlés meghonosítóinak egyike is.
