A BAROKK KEZDETEI (Bitskey István)
A BAROKK KEZDETEI
(Bitskey István)
(Bitskey István)
A 17. század első harmadában a magyar irodalom túlnyomórészt a kései reneszánsz eszmei és művészi hatása alatt állott, a neosztoikus eszmevilág és a manierista stílus jelentékeny mértékben meghatározta az írói alkotásokat.
A század elejétől azonban az újjászerveződő katolikus egyház tevékenysége nyomán egyre nagyobb számban jelentek meg a barokk műveltség jellemző motívumai, így a reneszánsz utóvirágzása egyben a magyarországi barokk irodalom kibontakozásának korszaka is.
Az 1608-as pozsonyi országgyűlésen a magyar rendek kompromisszumot kötöttek a Habsburg uralkodóval, s ezt követően a felekezeti szembenállás hangsúlyozása már nem látszott olyan fontosnak, mint korábban. A magyar nemesség egyre nagyobb számban katolizált, így a „római religió” térhódításának lehetőségei a szellemi élet és az irodalom területén is növekedtek. Forgách Ferenc személyében egyébként is olyan egyéniség került több mint egy évtizedre (1607–1615) az esztergomi érseki székbe, aki a rekatolizáció folyamatát minden eszközzel támogatta. Forgách és utóda, Pázmány Péter hozta meg azokat az intézkedéseket, amelyek a magyar irodalmi barokk fejlődésének hátterét és támaszát jelentették.
Pozsony lett az újjászerveződő katolicizmus egyik szellemi központja a 17. század elején
A katolikus egyház újjászerveződése
A katolikus bibliafordító: Káldi György (1573–1634)
Barokk vallásos próza
A barokk megjelenése a magyar költészetben
