A Bánk bán példázata
A Bánk bán példázata
Katona József Bánk bánja konfliktusos dráma: a hatalom és a szabadság példázata. A „nagyúr” sorsában széttéphetetlenül fonódott össze a haza és Melinda ügye; a magyar tekintélyt hadjárattal gyarapító király távollétében egy szűk udvaronc-klikk által irányított, kifosztott ország megtapasztalt, ezernyi gondja-baja és a helyzetet felmérő királyhelyettes, a nádor körútját kihasználó udvari intrika, amely legszűkebb magánkörében alázná meg a közjóért munkálkodót. Gertrudis, a királyné méltó drámai ellenfele a nádornak: uralkodásra termett, kiváló képességű, nagyralátó politikus, aki kitűzött hatalmi céljait hatásos eszközökkel képes elérni. Bukásának okai nem is annyira személyiségében keresendők, mint inkább a mögötte álló tábor erkölcsi gyengeségében. A meráni csoport gyenge pontja Ottó herceg, a királyné elkényeztetett öccse: a mellékkonfliktusok egész köre övezi. Izidórát a viszonzatlan szerelem fordítja szembe vele; cselszövő tanácsadóját, Bíberách lovagot maga teszi el orvul láb alól, amikor érdekszövetségük felbomlani látszik; gátlástalansága végül a királynéi hatalmat veszélyezteti már, sőt, közvetve Gertrudis gyilkosává is válik, hiszen az ő legrosszabb pillanatban történő betoppanása fokozza szinte őrjöngéssé Bánk dühét a IV. felvonás nagy szópárbajában. Gyáva megszökése, Melinda meggyilkoltatása teszi teljessé jellemképét.
Katona „Bánk bán körét” (Arany János szava) sem idealizálta. Az erőszakos fellépés jogosságának vitája Bánk és Petur között, Tiborc sorsának megértése, Melinda ártatlanságának kérdése férj és feleség bizalmi válságában a magyarokat is megoszthatná. Ám ezek eltörpülnek nemcsak és nem is elsősorban a merániak érdekellentétei mellett, hanem sokkal inkább ahhoz a belső konfliktushoz viszonyítva, amely Bánk lelkében viharzik. A nádort, a királyi hatalom, a rend és a törvényesség letéteményesét a „Melinda” jelszó a „sötétben ólálkodók”, a békételen összeesküvők közé viszi – ám mire lecsendesíti a merényletre készülő hangulatot, saját feleségének meggyalázása ad újabb érvet (és lelkiismeret-furdalást egy életre) Peturék igaza számára. A hazáján és nemzetén segíteni akaró nemesúr csak erszényével könnyíthet akár egyetlen család, Tiborcék sorsán is. A dráma nagyjelenetében maga folyamodik erőszakhoz Gertrudis ellenében, hogy azután az V. felvonásban minden mérlegelése és cselekedete hiábavalónak bizonyuljon. Petur átka az alattomos gyilkosra, Melinda halála megfosztja attól a tartástól, hogy istenítélet-szerű párbajban igazolhassa – lovag módjára – tetteit, akár a király ellen is. Bánk tragédiája az életben maradás: belső konfliktusai feloldhatatlanok, utolsó percéig végigkísérik majd hátralévő éveit.
Ennyiből is kitetszik, világirodalmi mintái (Shakespeare és Schiller) nyomán lépkedve, mennyivel haladt túl Katona kora színészi sablonjain, hogyan töltötte meg élettel a krónikák száraz tényeit. Mindez leginkább – érdekes módon – a dráma legtöbbet vitatott részletén, az V. felvonáson mérhető le. Hiszen a közjóért szorgoskodó, magánéletét ennek alárendelő, ártatlanul meghurcolt tisztségviselő már a felvilágosodáskor drámáiban is szerepelt, de ott az utolsó felvonásban színre lépő uralkodó a maga isteni eredetű hatalmával elsimított mindent, igazságot osztott, helyreállította a megbillent világrendet. Itt II. Endre új konfliktusokat hoz magával a színpadra: egyszemélyben bíró és sértett, érzelmek fölött álló király és gyászoló férj. Az ő drámája már – kivált Bánk sorsával egyesítve – a romantikát előlegezi, a szenvedélyek és vágyak viharzását, amelyek között az uralkodó is esendő ember.
