A kiindulópontjára visszakanyarodó pálya
A kiindulópontjára visszakanyarodó pálya
Katona Józsefnek nem jutott életében sem irodalmi, sem színházi siker osztályrészül. Az eredménytelennek bizonyult kolozsvári drámapályázat megkésett, 1818. évi eredményhirdetése nem is említette a Bánk bánt (innen az elvesztéséről szóló feltételezések); 1819-ben sem őt, hanem az új felfedezettet, Kisfaludy Károlyt kezdték játszani. Az átdolgozott Bánk bánt a cenzúra csak kinyomtatni engedte, színpadon előadni nem. Ha figyelembe vesszük, hogy a megjelenést követő első évben mindössze 20 példány fogyott a drámaszövegből, míg a több mint 3000 nézőt befogadó Német Színházban a székesfehérvári színtársulat Kisfaludy-vendégjátékain hazafias tüntetések sora zajlott – el kell ismernünk, a könyvvizsgálói döntés a hatalom szempontjából logikus és indokolt volt. A drámaíró számára pedig nem maradt egyéb hátra: „... ha a madár látja, hogy hasztalan esik fütyörészése, élelméről gondoskodik, és – elhallgat”.
Így tett Katona is: 1820 végén (a szülővárosa tanácsának ajánlott Bánk bánnal) hazatelepedett Kecskemétre, ahol alügyész, 1826-tól főügyész lett. Megbecsült, elismert ember, aki családját is támogatni tudta. Az évtized irodalmi mérlege egy tanulmány (Mi az oka, hogy Magyarországban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni? 1821), egyetlen vers az új, romantikus irodalom almanachjában, az Aurorában (Vágy, 1823) és egy helytörténeti írás A kecskeméti pusztákról magyarul és németül (1823–1824). És még valami: egy elutasított színházterv arról (1826), hogyan lehetne a kecskeméti mészárszéket csekély költséggel színházzá átalakítani a vándorszínészek számára... Hogy a mezővárosi polgár életét élő, önmagát „megjózanodott tarisznyájú nótárius”-nak nevező Katona mit érezhetett, amikor Zách Felicián drámája helyett a helyi vadásztársaság naplóját írta, nem tudjuk. Az ő belső konfliktusait nem sikerült még senkinek irodalmivá formálni.
Nem érte meg 40. születésnapját: 1830. április 16-án, hivatalába tartva, szívroham végzett vele.
A Bánk bán ősbemutatójára Kassán került sor, 1833-ban, Melinda szerepében Dérynével. A tragédia az 1840-es években lett nemzeti drámánk, amikor színészei és közönsége is felnőttek hozzá, és így voltaképpen betöltötte azt a feladatot, amit a kolozsvári drámapályázat bírói szántak neki. Erkel Ferenc a Bánk bánból írta meg nemzeti operánkat (1861), több nyelvre is lefordították, egyik olasz színész-rajongója a századvégen Shakespeare-hez hasonlította – ám Katona József és drámája nem lett része a világirodalomnak, a mi kisebb, magyar ügyünk maradt.
Katona József dramaturgiai elveiből
...a magányos beszédekkel [= monológokkal] igen szűken kellene gazdálkodni, mert annak csak ott van helye, hol az indulat annyira nőtt, hogy az indulatos elfeledkezik magánlétéről, és indulatjának tárgyában mintegy más testét látván, az ellen indul meg nyelve.
*
A tanácskozás, buzdítás ott meglepő, sőt néha szükséges is, hol a teendőkben a felek nem egyeznek meg, és a szívek különfelé oszlanak...
*
A hallgatónak történet kell, nem készület – az nem tudósítást, hanem cselekedetet vár.
*
Nincs nagyobb gyengeség, mint a főembereket minden hiábavalóságban ténferegtetni.
*
Most a játékban sem igen nézi azt a magyar, hogy mint van a kidolgozás, hanem: mint van a morál? Őelőtte az a szép, amelyben több-több jeles mondások vannak /.../ – még a szép tettek is elmaradhatnak, elegendő az, ha telitömettetik a darab azoknak dicsekedő emlegetésével.
...a magányos beszédekkel [= monológokkal] igen szűken kellene gazdálkodni, mert annak csak ott van helye, hol az indulat annyira nőtt, hogy az indulatos elfeledkezik magánlétéről, és indulatjának tárgyában mintegy más testét látván, az ellen indul meg nyelve.
*
A tanácskozás, buzdítás ott meglepő, sőt néha szükséges is, hol a teendőkben a felek nem egyeznek meg, és a szívek különfelé oszlanak...
*
A hallgatónak történet kell, nem készület – az nem tudósítást, hanem cselekedetet vár.
*
Nincs nagyobb gyengeség, mint a főembereket minden hiábavalóságban ténferegtetni.
*
Most a játékban sem igen nézi azt a magyar, hogy mint van a kidolgozás, hanem: mint van a morál? Őelőtte az a szép, amelyben több-több jeles mondások vannak /.../ – még a szép tettek is elmaradhatnak, elegendő az, ha telitömettetik a darab azoknak dicsekedő emlegetésével.
Laborfalvy Róza és Lendvay Márton a Bánk bánban
