Családnevek
Családnevek
A világ minden népénél először egyelemű nevek alakultak ki, a második vagy harmadik személynévi elem későbbi megjelenésű. Jóllehet már a Bibliában is találkozunk megkülönböztető névelemekkel (Júdás Maccabeus, Iskárióti, Taddeus és Barrabas), a rómaiaknál is voltak többelemű nevek (Publius Vergilius Maro, Publius Ovidius Naso, Marcus Tullius Cicero), amelyek részben a nemzetséghez tartozást jelölték (a fölszabadított rabszolgák gazdáik, a barbárokból rómaivá lett katonák császáraik nevét vették föl), részben pedig cognomenek, megkülönböztető ragadványnevek, nem igazi családnevek. A családnevek apáról gyermekre öröklődő névelemek, amelyek Magyarországon nyugati, frank és német mintára a 14. századtól jelentek meg, fokozatosan megszilárdultak a 16. század elejére, változtathatatlanságuk pedig a 18. század végére következett be. Családneveink kialakulását és rendszerezését Benkő Loránd vizsgálta először mélyrehatóan.
