Becenevek
Becenevek
A kedveskedés, közvetlenség egyik formája a becenévvel való megszólítás: Béluska, Pistike, Jancsika; Csillus, Katica, Tündi stb. A becézgető hangulatukat elvesztő beceneveket családiasabb viszony kialakulásakor idősebbek megszólítására is használhatjuk: Pista bácsi, Zsiga bácsi; Marika néni, Sári néni stb. A becenevek idővel annyira közömbössé válhattak, hogy régen a hivatalos iratokba, anyakönyvekbe is belekerülhettek: Samu, Soma; Kató, Zsuzsa; s ma is válhatnak becézőkből önálló, hivatalosan is elfogadott keresztnevek. Régi magyar becézésekből: Zsolt, Gergő, Bence; Dóra, Kinga; vagy idegen alakulatokból: Alex, Bobi, Milán, Rolf; Anett, Bea, Lina, Marietta, René, Rita stb.
A becézés módja igen sokféle lehet. Legősibb beceképzőnk a mára szinte teljesen kihalt -d: Árpád, Ketüd, Ond, Gáld, Endréd, Páld, Peterd; Panda, Pandi (Anna), Fadi, Fadó (Farkas), Sada, Sadi (Sándor). A honfoglalás után igen gyakori volt az egyszerű névrövidítés: Pét (Péter), Ják (Jakab vagy Jákob), Pó (Pál), Lő (Lőrinc), majd ezeket képzőkkel látták el: Petke, Petkó; Jaksa, Jakucs; Pócs, Pósa; Lőcse. Az ilyen neveket ma régiesnek érezzük, s inkább családnevekben vagy helységnevekben találjuk meg. Sokszor nem lehet eldönteni, hogy pusztán rövidüléssel keletkezett a becenév, vagy képző van a végén: Bene (Benedek), Deme (Demeter); Erzse~Örzse (Erzsébet), Kata, Mari, Mári. A beceképzők száma szinte megmondhatatlan, mert egyre keletkeznek újabbak, mások használata a nyelvjárásokba szorul vissza, így néhol nem is ismerik azokat a beceneveket, amelyek másutt gyakoriak. Az Eszter képzett alakjaiként különböző vidékeken a következők fordultak elő: Eszta, Esztácska, Esztó, Esztók, Esztóka, Esztu, Esztuka, Eszton, Esztonka, Eszti, Esztike, Eszterke, s majdnem ugyanezek megjelenhetnek előmássalhangzókkal (vagy másként magyarázva ikerítésből való kiválással): Beszter, Beszti, Besztók; Peszti, Pesztike, Pöszti, Pösztike, Pösze, Pöszi, Pöszike, Pesztóka, Pesztonka stb.
A képzők közül régen gyakoribb volt az -a/-e: Bana (Bán); Mózsa (Mózes), Döme (Dömötör~Demeter), Bora, Dora; az -ó/-ő: Banó, Janó, Mikó (Miklós), Gerő (Gergely), Benő (Benedek), Sebő (Sebestyén), Erzsó, Judó, Rozó; a -kó/-kő: Demkó, Benkó, Benkő, Ferkó, Ferkő, Filkó (Filep~Fülöp), Ilkó, Julkó, Katkó; az -ók/-ők: Istók, Mihók, Sebők (Sebestyén), Annók, Erzsók, Pirók (Piroska) és az -s: Demes (Demeter), Mikes (Miklós), Ábris, Bartis (Bartolom~Bertalan), Julis, Maris, Katus, Terus stb. Ma gyakoribb a -ka/-ke: Ádámka, Balázska, Dezsőke, Gyurka, Jóska, Ferke, Adélka, Juditka, Margitka, Ágneske, Irénke, Borka, Dorka; s leggyakoribb a 18. századtól részben rövidülések, részben német hatásra elterjedt -i: Béni, Jani, Józsi, Miki, Tibi, Ági, Erzsi, Kati, Timi, Tündi, Zsuzsi, s ennek a -ka/-ke képzővel összetett alakja: Árpika, Bénike, Csabika, Gabika, Palika, Zsoltika, Ágika, Borika, Évike, Sárika, Terike, Zsófika, Zsuzsika.
A nevek elejének elhagyása, a névcsonkítás eredetileg idegen hatásra alakult (olyan nyelvekben, amelyekben nem az első szótagon volt a hangsúly), de ma már a magyarban is általános: Dolfi (Adolf), Lojzi (Alojz ~Alajos), Manó (Emánuel), Dönci (Ödön), Pádi (Árpád), Máli (Amália), Lina (Karolina), Lenke (Magdalena), Bella (Izabella), Tusi (Etus~Etelka), Tilda (Matild), Gitta (Margit), Reszka, Zia és Zius (Terézia) stb. Érdekesek, hangulatosak a szótagismétlő nevek: Fefe (Ferenc), Lala (Lajos), Sziszi (Szilárd), Gigi (Ági), Titi (Tímea), Zizi (Gizi és Zita), Zsuzsu és Zsazsa (Zsuzsa) stb.
A becézés módja koronként és vidékenként is változik. Dunántúlon elterjedtebb volt az -n képzőtípus: Julinka, Marinka, Ruzsinka, Manya és Manyi (Magdolna, Mária vagy Margit.) Az Alföldön tovább élt az -ók/-ők: Bandók (András), Pirók (Imre), Erzsók~Perzsók (Erzsébet), Esztók (Eszter). Erdélyben ma is gyakoribb az -ó/-ő: Ambró (Ambrus), Jákó (Jakab), Ágó (Ágota, Ágnes), Magdó (Magdolna), Véró (Veronika). A palócok és bukovinai székelyek körében sokkal többször hallani becenveket, mint az Alföldön vagy Dunántúl. Városokban hamarabb megjelent és gyorsabban elterjedt az -i képző, a képzőhalmozás pedig nem csupán gyermekek becézgetésekor fordul elő: Béluska, Misike, Marcsika, Verácska.
Az István és az Erzsébet becenevei
