A retorika mai magyar irányzatai
A retorika mai magyar irányzatai
Az egyik a nyilvános megszólalás, a közéleti beszéd legfontosabb tudnivalóit és követelményeit mutatja be. Tanítása szerint a nyilvános közlés és mindenfajta kommunikáció akkor lehet sikeres, ha partnerek közös valóságára épül. A szónoknak – az anyanyelven belül – olyan nyelven kell gondolatait a hallgatói elé tárnia, amelyet azok különösebb nehézség nélkül megértenek; figyelembe kell vennie partnereinek ismereteit és tekintettel kell lennie arra is, kik előtt, mikor és hol mondja el gondolatait, hiszen minden szöveg abban a beszédhelyzetben kapja meg igazi (aktuális) jelentését, amelyben elhangzik. A nyilvános beszéd sikere legfőképpen attól függ, milyen a szónok személyisége, milyenek az ismeretei abban a témakörben, melyről elmondja gondolatait. Az alapos tudást csak állandó önművelés segítségével szerezheti meg. Természetesen szakmájának új eredményeit kell jól ismernie, de tájékozottnak kell lennie a körülötte lévő világ egyéb dolgaiban is. A felkészülés első lépése az anyaggyűjtés. A következő lépés az adatok mérlegelése, elemzése, majd a tények, bizonyító adatok, érvek, ellenérvek logikus elrendezése és végül a szónoki mű megszerkesztése. Ennek során a szónoknak tekintettel kell lennie leendő hallgatójára is, annak ismereteire, műveltsége, érdekeire stb., főleg pedig arra, hogy olyan közérthető nyelven, világosan fogalmazza meg gondolatait, hogy hallgatósága szavait, gondolatait könnyen megértse, emlékezetébe tudja fogadni. Természetesen a szónoknak tiszteletben kell tartania a nyilvános megszólalás különféle műfajainak követelményeit is, hiszen – tartalmában is, nyelvi formájában is – másképpen kell megszerkeszteni, megfogalmazni az előadást, a felszólalást, a hozzászólást, azután a vitaindítót, előterjesztést stb. Ha azután végiggondolt gondolatokkal a nyilvánosság elé lép mondandóját kellemes hangon, tisztán, érthetően, értelmesen kell előadnia. Hallgatósága csak így tudja követni a szónok beszédét, így tudja megérteni érvelését. Természetesen más beszédmodort kíván a nyilvánosság, ha a szónok közvetlen kapcsolatban van hallgatóságával (ünnepi beszéd, nyilvános szónoklat alkalmával), és más megnyilatkozási formát kell választanunk, ha gondolatainkat az elektronikus tömegtájékoztatás segítségével akarjuk átadni hallgatóinknak. A rádió révén csak a hangunk juthat el a hallgatókhoz: eltűnik a beszélő látványa: testtartása, mozgása, tekintete. A tévé is gyakran „elfedi” a beszélőt, hiszen hol a hallgatóságot mutatja, hol más látvánnyal vonja el a figyelmet a szövegről.
A nyilvános beszéd tanítását célzó retorikák a szerkesztéstani ismeretek mellett szólnak a kommunikációs szituációkról a meggyőzés eszközeitől, a szónoki műfajokról, a nem szóbeli kommunikációs eszközökről is.
