Szótani jelenségek, szójátékok
Szótani jelenségek, szójátékok
A szavak többértelműsége, azonosalakúsága és hangulati értéke fontos forrása a hatásos stílusnak. Nyelvünkben gyakoriak a szójátékok, nemcsak a társalgási nyelvben, hanem valamennyi stílusrétegben is. Szokatlanság és szabálytalanság jellemző rájuk, stílusárnyalat szempontjából pedig igen változatosak.
Humoros szóalkotásai módok: A nyelvújítás idején az orvosi szaknyelv megteremtésében jelentős szerepe volt Bugát Pálnak (1793–1865). Természettudományi Szóhalmaza (1843) után azonban a Szócsintan (1857) már elhibázott alkotás. Szóalkotási módszerére jellemző, hogy összevon szótagokat. Szócsintan–szókat csinálni tanít, korgór–korgó kór ’kolera’, helyeslés– nem helyeslés ’helytelenítés’, közmondásból összevonással egyszerű szót alkot: hordong–üres hordó jobban kong, ’vacuum’; kettőzéssel fokoz: emember ’tanult ember’; ragos szavakat képzővel lát el: fátulít ’erdőt írt’ stb.
Így nem is csodálkozhatunk, ha Jókai – Pesti Nagy Tükör című vicclapjában – kedvelt figurájával, Kakas Mártonnal – ilyen hangvételű levelet küldet a Szócsintan szerzőjének: „Ármagos telfej uram! Pofpírral észleltem, hogy amit eddig írtam, azt mindenki megérté; mántul rudirnyom legyen a Szó-Csin-Tan s ha talán lesz is oly ködarcos kétbár, ki szájhúz és vicsfog hegykölt tanainkon, szűfűtse bordaljunkat a léthorg, hogy száz földgömbkör után majd eljönnek a cseremisz és csuvasz kutatárok, s meglepve írlepedőink, azt mondják: ezek a mi tolltolóink voltak! – Addig is kezemezve maradtam Ármagos telfej uramnak bókadós kefekésze: Tyúkapjafi Márton.”
Ugyancsak szokatlan szóalkotási mód Karinthy Mindenre képes Brehm-jéből az alábbi kontamináció (szóvegyülés)-sorozat: éhes bálna=zabálna, félénk puli=lapuli, rosszkedvű cethal= ecethal, skót gorilla=zsugorilla, becsapott liba=libalek, búcsúzó pávián= pápávián, öreg boa=óboa, vádaskodó holló=koholló, pucér termesz=termesztelen, vidám dogg=boldogg stb.
A következő Karinthy-idézetben a humor alapja a konkrét és az elvont jelentés szembenállása: A mohácsi vész után Buda százötven évig a törökök kezeiben volt, ami tekintve, hogy a törökök ritkán mossák a kezüket, ma is nagyon meglátszik a városon.
Az alábbi humoros közlések forrása a szótári, a nyelvtani és a kiejtésbeli azonosalakúság: Baján van (bajban van). Miért nyúl a nyúl? (amit el nem ér). Arany János feljegyzéséből: Hagyma lesz holnap is (hagyj ma, lesz holnap is). Nem hal a cigány a vízbe (hanem cigány).
A szavak hangzásbeli hasonlóságán alapul a népetimológia (népi szószármaztatás) is: fenerosszpora–perenospora, úrlap–urlaub, Herkópáter–Herrgottvater stb.
Különösen nehéz a homonimák fordítása: elferdítésük ugyanis lejterjakabokat (félreértéseket) eredményez. Az elnevezés a németből származik. Ágai Adolf ugyanis a Magyar Sajtó 1863. okt. 13-i tárcarovatában a Jakobs Leiter kifejezést ’Leiter Jakab’-nak fordította e helyett: ’Jákob létrája’.
Karinthytól ered az a szójáték is, amelyben a komikum forrása paronima (hasonló hangzású szó): Ez a kalifa nagyon szeretett ismeretlenül sétálni Bagdad utcáin. Egy este, amint így bagdadott hazafelé, egy utcasarkon egy vén piláfárust pillantott meg.
Karinthy érezhetően játszik a nyelvvel, különösképpen a szavakkal. Mit is mondott erről az író? „Én bevallom, hogy én minden szót, ami eszméletembe kerül, mielőtt felhasználnám, előbb megszagolom, feldobom, leejtem, kifordítom – játszom vele, mint macska az egérrel, csak azután kapom be... Mert nekem a szó, azonkívül, amit jelent, érzéki gyönyörűség is, külön, önálló életű zengése a nyelvnek, szájnak, fognak, toroknak...”
És valóban: szinte minden második vicc valamilyen szójátékon alapul (még a favicc is). Pl.: „Két tégla beszélget a sötét pincében. – Maga fél? – kérdezi az egyik a másiktól. – Nem – feleli az –, én egész vagyok.”
Igen gyakori a névkomikum is az irodalomban (amikor az író már a névadással felnagyítja, kiemeli szereplőjének egyik jellemző tulajdonságát). Ezek a beszélő nevek legtöbbször a komikus műfajokban jelentkeznek. (Hasonlítanak az ún. ragadványnevekhez.) Bennük a névhangulat legtöbbször a szó hangalakjához fűződik, s bár a névnek általában nincs jelentése, mégis kapcsolódik hozzá valami érzelmi elem (ritkaság, régiesség, különlegesség, motiváltság, családnév és utónév össze nem illése stb.). Ilyenek: Serteperti, Tökkolopi (Csokonai), Mokány, Szélházy (Kisfaludy K.), Ciffra, Nyúzó (Eötvös), Balga, Ledér (Vörösmarty), Fejenagy, Harangláb (Petőfi), Akasztó, Degesz (Arany), Vidéki Jötty, Madame Doremifászolaszidó (Karinthy), Piszkos Fred, Buzgó Mócsing (Rejtő J.), Paprikás Oszkár, Sámán Ubul (Moldova Gy.) stb.
A szó köznyelvi és rétegnyelvi jelentésének különbsége is lehet humorforrás. A mai ifjúsági nyelvben számtalan példát találunk erre: sulesz, sulkó, fogda, tancsi, zárka ’iskola’, agytröszt, észgyár ’okos’, kipecáz, kihorgász ’feleltet’, visszatapsolták ’megbukott’, csőtörés van a trombitájában ’náthás’ stb.
Anekdotán alapuló szóvicc: Pais Dezső professzor egy gyenge felkészültségű hallgatót vizsgáztat nyelvészetből.
– Ki a magyarországi finnugor nyelvtudomány legnagyobb alakja? – kérdezi.
– Budenz – feleli a fiú.
– Helyes. És mi a keresztneve?
– Ulrik. Budenz Ulrik.
– Nos, akkor ön meg a Stüssi vadász.
– Budenz – feleli a fiú.
– Helyes. És mi a keresztneve?
– Ulrik. Budenz Ulrik.
– Nos, akkor ön meg a Stüssi vadász.
Humor a mondatépítésben
Karinthy Frigyes – a humorkeltés hangtani és szótani jelenségei mellett – mesterien alkalmazta a mondatkomikum különféle lehetőségeit is műveiben. Mondatalkotás szempontjából humoros hatást kelthet az összeférhetetlen jelentésű szókapcsolatok társítása. Karinthy különösen kedvelte ezt a szerkesztésmódot: ...azt álmodtam, hogy két macska voltam, és játszottam egymással... stb.
Találunk példát nála az azonos jelentésű mondatrészek halmazának komikumára is: Tekintetes Törvényszék! Tisztelt Társadalom! Kedves Málcsi néni! Milike, drága! Nyájas olvasó! Most hát... Ennek fordítottja az ellentétes jelentésű szavak halmozása: És aztán elváltak bágyadtan, felvillanyozva, lesújtva. Magasan, alacsonyan, fönt, lent, össze-vissza, előre-hátra.
Komikus hatású lehet a töltelékszavak használata: Hatezer méter magas izék meredeznek erre meg amarra. A hogyishíjjákok zúgtak és zizzegtek és nyöszörögve zurrogtak.
Humort kelthet az átvitt jelentés eredeti jelentésben való értelmezése is: Hacsek lába: Nem tudok elaludni, két hete nem hunytam le a tyúkszememet.
Nemcsak az egyes mondatoknak, hanem a mondatsoroknak is vannak humoros esetei. Ilyen a tömörítés részletesebb kifejtés helyett: Ember tragédiája. Mr. Madách. Házaspárt lopás gyanúja miatt kilakoltatnak, rossz körülmények közt álmodoznak a jövőjükről, míg végre az asszony anyának érzi magát, elhatározzák, hogy nem törődve semmivel, dolgozni fognak.
Ugyancsak humorforrás lehet az összefüggéstelen mondatok halmozása. Karinthy Szép Ernőt parodizálva ilyen mondatokat alkotott: Én legyek neked a minden és a kabátgomb, és te legyél nekem az én zokogásom és a mosdótálba lehelt sóhajom...
A gondolatkihagyás komikumát Rejtő Jenőnél figyelhetjük meg: Én is találkoztam a kapitánysapkás Warinsszal a fedélzeten, és szembenéztem vele. Ő pisztolyt rántott, én kést. Azután meghalt.
A mondatszerkesztés komikumára számos példát találunk népnyelvi szövegekben is. Ilyenek többek között az úgynevezett falucsúfolók (rátótiádák): Ködmönköszörülő rédeiek. Egy rédei embert lagziba hívtak, de nem akart elmenni, mert zsíros volt a ködmöne. Fogta, megköszörülte. Azóta mondják: – Miért mégy Rédére, tán ködmönt köszörülni?; Pendelyszegő solymosiak. Az egyszeri solymosi ember a padláson szalonna helyett a felesége kiterített pendelét szegte meg, amely megkeményedett a nagy hidegben.; Szilvaverő pataiak. A pataiak addig verték a szilvát, amíg megkékült. Stb.
„Félelmetes” helyesírási vétség a vadvendéglő helyesírása
