Hangtani és helyesírási példák
Hangtani és helyesírási példák
A hangzó nyelv különösen alkalmas érzelmi és hangulati, így humoros árnyalatok kifejezésére is. A beszéd szokványos (azaz köznyelvi, irodalmi nyelvi) hangalakjának a stilisztikai szándékkal történő módosítása (mint amilyen a kifejező hangváltoztatás) erős kontraszthatást vált ki: „Az illetőnek megfelelő a dolgozótársaihoz való iszonya.” A kezdő mássalhangzó elhagyása – váratlan fordulattal – jelentésváltozást eredményez; „Mindent Pele!” – ezzel a címmel hívta fel a figyelmet egy újságcikk az ismert labdarúgóra a szó eleji mássalhangzó felcserélésével.
A hangtani ferdítés, torzítás, az idegenszerű kiejtés is kelthet komikus hatást. Csokonai Cultura című vígjátékából való ez a „németes” magyarsággal megformált mondat: „... az picsiletes ember az nem szereti dohánfist. ... a szoba pides mint pokol. ... pökni mintég mint a kóla...” Egy másik vígjátékában, a Gerson du Malheureux-ben Csokonai a korabeli cigányos kiejtést mutatja be: „Merre van azs a francsia? ... A hun van la! ... Ide tiszteles tekintetes nagyságos míltóságos uram! míltóztassék a miltuságos úrhoz sítálni.”
Az arisztokrácia beszédére viszont a raccsolás volt jellemző. A következő mondat Nagy Lajos egyik novellájából való: „... számításba veszi ön az anyagi kövülményeit, hogy gazdag embev volt-e vagy szegény övdög?”
De idézhetjük Karinthy nyelvi játékai közül a halandzsát is, amely vagy egy korstílus jellegzetességeit adja vissza, vagy a kérdéses nyelv hangzását utánozza. Ilyen a kuruc versek modorában írott Doborza!:
Huj, koszmabég, huj, kereki!
Vatykos csuhászok vereki!
Dengelegi!...
Vatykos csuhászok vereki!
Dengelegi!...
A vers refrénje így hangzik:
Ne mánd, ne mánd a vereszt!
Ne mánd, ne mánd a vereszt!
Az előbbihez hasonló a Fájdala című – „franciás” mintára alkotott – nyelvutánzás:
A pő, ha engemély, kimár –
De mindegegy, ha vildagár...
... mert engemély minder bagúl,
Mint vélgaban a bégahúr!...
De mindegegy, ha vildagár...
... mert engemély minder bagúl,
Mint vélgaban a bégahúr!...
Az eljárást Karinthy a következőképpen jellemzi: „... a halandzsa a világ legtisztább nyelve, mely csak szavakat ismer, s a beszélő vagy hallgató tetszésére bízza, mit gondoljon, s mit értsen a szó mögött!”
A halandzsával rokon az úgynevezett makaróni nyelv, amely idegen nyelveket utánoz tréfából: bolondéria, gyengus, alapice, of potyóresz stb. Ilyen keverékszókat alkotott Petőfi is az Aranyhoz szóló „angolos” magyarsággal írott levelében: „My dear Dzsenkó!/ Áj em itthagying Debrecent.../ Tiszteling and csókoling.”
A madárnyelv úgy jön létre, hogy az egyes szavakat szótagokra tagoljuk, és minden szótag elé betoldunk egy újabb szótagot: ’Tudsz így beszélni?’ Madárnyelven: Tuvudsz ivígy beveszévélnivi? Vagy másik változatban: Turgudsz irgigy bergeszérgélnirgi?
Ugyancsak közismert tréfás hangkombináció az eszperente. Ez pedig különböző fogalmaknak az e magánhangzós megformálását jelenti: ’alkohol’=szeszes cseppek egy kehelyben. Lehetséges ö-vel alkotott változata is. Ilyen Édes Gergely verssora: Öt török öt görögöt dögönyöz fölözött örömök közt.
A hallható nyelv mellett a látható nyelvnek, az írásképnek és a helyesírásnak is van érzelmi, hangulati velejárója. A helyesírási vétségek humora különösen szembetűnő és hatásos. Lássunk rá egy részletet Rejtő Jenő (P. Howard) egyik hősének, Török Szultánnak a leveléből: „Kedves Tsülögg! Te hüje ló aki vaggy! Ez a nő 1 veszéjjes boszorgány! Kihasznájja hogy Egy beképzelt alag került. A hálójába neki. Ne pofássz! Puccoly inét. Nert nadjon gönnyen llehet. Hogy eccerűen lelő nek. Legaláp is elvisznekk. jjól nészöl ki te. Nem ismerred 5 veszéjjes Boszorgán. Netuddki.”
Persze nemcsak Rejtő Jenő könyvében olvashatók ilyen szövegek, hanem gyakoriak az újsághirdetésekben is: Magnetophonok és tartozékai, magnetophon-szalag, diktaphonok. Ehhez a következő újságírói megjegyzés kapcsolódik: További inphormaciók nyilván telephonon kaphatók...
Az Édes Anyanyelvünk című nyelvművelő folyóirat számtalan példát közölt már eddig is a helyesírási hibák köréből: Ilyen a különírás egybeírás helyett: „Mit tanultak meg a legnehezebben? Ahejesírástt.” Vagy: a vadvendéglő felirat helyett vad vendéglő olvasható egy cégtáblán. Találkozhatunk rosszul írt idegen szavakkal, nevekkel is: Shakspere, illetőleg ugyancsak bolti feliratként: Vacu.
„Lerohadtak az őseim...” Kaján Tibor képes szótárából
