A mellérendelő szószerkezet
A mellérendelő szószerkezet
A mellérendelő szószerkezet két tagja között logikai viszony áll fenn, mely a két tag egymástól való grammatikai függetlenségén, de általában egy harmadikkal szembeni grammatikai azonosságon alapszik. Például: (vettem) tejet és kenyeret – a tejet és a kenyeret főnevek között kapcsolatos logikai viszony van, s mindkettő azonos módon függ a nekik fölérendelt vettem igealaktól (tárgyi alárendelés). Ábrázolva:
| vettem |
| tejet ___ kenyeret |
(Természetesen ha a mellérendelő szintagma tagjai alanyi vagy állítmányi pozícióba kerülnek, fölérendelt tagjuk nincsen.)
A mellérendelő
viszonyok jelölése
viszonyok jelölése
A mellérendelő szerkezet elemei egyenrangú felek, a mondatban azonos szinten helyezkednek el – halmozott mondatrészek –, szófaji és alaki viselkedésük többnyire hasonló.
A mellérendelő viszonyt gyakran egyes vagy páros kötőszó jelöli: Péter és Pál; hideg vagy meleg; kicsi, de erős; ill. akár holnap, akár holnapután; sem én, sem ő; stb.
Alapvetően két nagy csoportot különíthetünk el a mellérendelő szószerkezetek között. Az egyik a tisztán mellérendelő logikai kapcsolat: a tagok közötti viszony ilyenkor kölcsönös jellegű, s több altípusában kettőnél több tagra is kiterjedhet. A következő szintagmák tartoznak ide:
a) Kapcsolatos szószerkezet: ezekben a tagok viszonya kölcsönösen egyszerű összetartozást: tér- vagy időbeli kapcsolatot fejez ki; kinn, benn, fenn; jó és rossz; az anya meg gyermeke; szép, sőt gyönyörű; nemcsak ma, hanem holnap is; sem nyáron, sem ősszel; Péter, Pál és János is; stb.
b) Ellentétes szószerkezetek: a tagok között ellentétes viszony van: értelmük vagy egyszerűen szemben áll egymással (szembeállító ellentét): ma kevés, holnap sok, vagy az egyiké kizárja a másikénak érvényét (kizáró ellentét): hanem én; dolgozni, nem pihenni; stb. – ezek az ellentétes viszonyok csak kéttagúak lehetnek.
c) Választó szószerkezetek: a tagok által megnevezett lehetőségek közül valamelyik választható: hideg, meleg vagy langyos; pénzt vagy életet; vagy most, vagy soha; akár élve, akár halva; stb.
A másik nagy csoport a nem tisztán mellérendelő szószerkezetek kategóriája. Ezekben a tagok nem teljesen egyenlő értékűek, viszonyuk nem kölcsönös. Első tagjuk önállóbb, s a második ehhez képest fejez ki valamilyen viszonyt. (Ebből a szempontból kissé emlékeztetnek az alárendelő szintagmákra, ám ebben az esetben nem nyelvtani, hanem logikai kapcsolatról van szó.) A nem tisztán mellérendelő szerkezetek csak kéttagúak lehetnek. A következő szintagmák tartoznak ide:
A másik nagy csoport a nem tisztán mellérendelő szószerkezetek kategóriája. Ezekben a tagok nem teljesen egyenlő értékűek, viszonyuk nem kölcsönös. Első tagjuk önállóbb, s a második ehhez képest fejez ki valamilyen viszonyt. (Ebből a szempontból kissé emlékeztetnek az alárendelő szintagmákra, ám ebben az esetben nem nyelvtani, hanem logikai kapcsolatról van szó.) A nem tisztán mellérendelő szerkezetek csak kéttagúak lehetnek. A következő szintagmák tartoznak ide:
a) Következtető utótagú szószerkezetek: az utótag értelme okozatszerűen következik az előtagéból: szemtelen, tehát kellemetlen; sietve, így kifulladva; hibásan, ezért elfogadhatatlanul; stb.
b) Magyarázó utótagú szószerkezetek: az utótag magyarázza, esetleg kiegészíti, illetve helyreigazítja az előtag értelmét vagy okszerűen, vagy pontosabb megnevezéssel: kellemetlen, ugyanis szemtelen; pihegve, tudniillik sietve; dolgozni, azaz tanulni; ma, vagyis most; stb.
c) Megszorító utótagú ellentétes szószerkezetek: ez az ellentétes mellérendelés egyik fajtája, az utótag korlátozza az előtagban foglaltak érvényét: kicsi, de erős; jól, csak lassan; stb.
