Szavak toldalékolása
Szavak toldalékolása
A gondolkodás fejlődésével összefüggésben a korábbiakhoz képest tovább bővült a magyar névszórag-rendszer. A korai ómagyar korban az ősmagyar kori nyelvi események folytatása- és beteljesedéseképpen névutóknak a raggá válásával valósult meg ez. Az egyes ragok esetében a folyamat időben meglehetősen elhúzódott: a -ban/ -ben, -ba/-be, -ból/-ből raghármasból a Halotti Beszédben a -ban/-ben már rag, ámbár hangrendi illeszkedése még nem következett be: milosztben, paradicsumben, jowben stb. Az Árpád-kor végére azonban a hangrendi illeszkedése bekövetkezik, amint erről a Gyulafehérvári Sorok tudósítanak: kórságban, jelenetüíben. A -ba/-be ekkor nemcsak, hogy nem illeszkedik, de még a névutókra jellemző két szótagúságát is őrzi, azaz belé alakban fordul elő: wilág belé, nyugulmá belé, uruszág belé. Ugyanez mondható el a -ból/-ből rag előzményéről is, hozzátéve, hogy ez a két szótagúságát még a következő korszakra is átviszi: a Halotti Beszéd timnücé belől adata mellett az Ómagyar Mária-siralom bújá belől és a Königsbergi Töredék Szalagjainak magzat belől adataiban egyértelműen névutónak minősíthető.
A -nak/-nek részeshatározóragnak a birtokos jelző ragjává való fejlődése lazább szórendű szerkezetek megfogalmazását tette lehetővé. Segítségével a birtokos és a birtok kifejezője közé más szavak is ékelődhettek (ezt mutatja a Gyulafehérvári Sorok halálának szidalmos kína szószerkezete), és a többszörös birtokviszony is könnyebben megérthető. Példánk ismét a Gyulafehérvári Sorokból való: Isten fiának ártatlansága. A fejlődés jól lemérhető a Tihanyi Alapítólevéllel, első eredetiben fennmaradt oklevelünkkel való összehasonlításban. Ott a többszörös birtokviszony is csak a birtokszón van jelölve: Martis wásárá kutá rëá, azaz Martos vásártere kútjáig húzódik egy apátsági birtoktest valamelyik határvonala.
