A helyesírás ügye
A helyesírás ügye
Mivel a nyelvi egységesülés kérdése még jórészt a reformkorban is főként az írott, irodalmi nyelvben merült föl, és ennek megfelelően a normavita is főként az írásszokásokról szólt, magától értetődő, hogy a felfogások ütközése a szorosabb értelemben vett helyesírás területére is kiterjedt. Heves nézetek csaptak össze például az úgynevezett ypszilonista–jottista vitában: Verseghy a láttya, tuggya stb., Révai viszont a látja, tudja írásmód érdekében szállt síkra. A felvilágosodás korának ebbéli ingadozó gyakorlata után a reformkorra Révai álláspontja már teljesen győzött.
A helyesírás igen sok részletkérdése merült fel az úgynevezett prozódiai vitában. Az időmértékes verselés hazai jelesei: Révai Miklós, Rájnis József, Baróti Szabó Dávid, Virág Benedek győzködték egymást terjedelmes és a maguk nemében igen színvonalas művekben, s a magyar helyesírás előmenetele főként az időtartam-kérdésekben nagyon sokat nyert általuk a letisztulás, normatív kiegyenlítődés irányában.
