A korai szövegemlékek
A korai szövegemlékek
Szövegemlékeknek azokat a nyelvemlékeket nevezzük, amelyek már hosszabb gondolatsort fejeznek ki magyar nyelven. Míg hazai szórványemlékeinket jogi ügyleteknek, többnyire az egyházi szervezet kiépítésének, birtokadományozásoknak köszönhetjük, első szövegemlékeink a már működő egyház anyanyelvű szükségleteiből születtek. Bizonyosan sokkal több ilyen jellegű szövegünk lehetett, mint amennyi végül ránk maradt. Az oklevelekkel ellentétben, amelyeknek megőrzéséhez minden időben érdek fűződött, a sokat használt, elrongyolódott, vagy az újítások miatt divatjamúlt szertartáskönyveket nem tartották fontosnak a megőrzésre. A magyar nyelvű szövegek egykori nagyobb számára következtethetünk abból is, hogy e néhány megmaradt emlék nyelvi állapota kiforrottnak mondható, helyesírásuk viszonylag következetes. A Halotti Beszéd szövegtagolása, központozása például sokkal elvszerűbb, áttekinthetőbb és grammatikusabb, mint a későbbi kódexek bármelyikéé. Ezeken a szövegemlékeken az látszik, hogy beszédbeli felhasználásra születtek, abban formálódtak, gördülékeny, közvetlen, élő nyelv sugárzik belőlük.
A magyar, de egyben az összes finnugor nyelv első szövegemléke is a Halotti Beszéd, amely egy latin nyelvű egyházi könyvben, egy szakramentáriumban (az ún. Pray-kódexben) magyar vendégszövegként maradt fent. Ez a koporsó felett, a nyitott sírnál mondandó 12. század végi beszéd biztosan sokszor elhangozhatott a korabeli temetéseken.
Korai szövegemlékeinknek (de a Halotti Beszédnek különösen is) rendkívüli a jelentőségük a nyelvtörténeti kutatás számára. Először adódik ugyanis lehetőség arra, hogy Árpád-kori nyelvünknek ne csak hang- és alaktanáról, hanem mondatszerkesztési szabályairól, mondatfajtáiról, kötőszóiról stb. is képet alkothassunk. Ez a kép egy, a maival minden lényeges vonatkozásában megegyező mondattani rendszert mutat. Egy példa az alárendelő mondatok köréből: Az ősinek számító függő kérdő mondatok mellett (Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk), már fokhatározói következményes mondatot is találunk a szövegben (És az gyümölcsnek oly keserű vala vize, hogy torkukat megszakasztja vala), vagy éppen modális jellegű mellékmondatot (Ahogy is ti látjátok szemetekkel). A Halotti Beszéd két egysége, a 26 soros beszéd és a hozzá kapcsolódó 6 sorból álló könyörgés a mondatszerkesztés tekintetében eltérést mutat: ez utóbbi egy latin oráció pontos fordítása, míg a beszédet a latin szerkesztésmód egyáltalán nem köti. Az emlékben összesen 274 magyar szóelőfordulás van, ez 190 szótári szót jelent.
Igen valószínű, hogy legkorábbi magyar versünket, a 13. század közepe táján az ún. Leuveni Kódexbe bemásolt Ómagyar Mária Siralmat is élőszóban mondogathatták vagy énekelhették prédikációk előtt az áhítat felkeltésére. A vers az újabb kutatások szerint nem egyetlen latin mintára megy vissza, hanem a magyar költő több latin Mária-siralom részeiből állította össze, kompilálta. A 37 soros, két hasábba másolt emlék 132 szóból áll. A gyönyörű vers nemcsak a történeti nyelvészet, hanem az irodalomtörténet kincse is. Híres verssorai: Világ világa, virágnak virága, keserűen kínzatol, vas szegekkel veretel. Mindamellett feltehetően másolási hiba folytán kb. 9 szótagnyi szöveg kimaradhatott a versből (a byuntelen és a fugwa szavak között); ezt zenetörténeti, de nyelvészeti (szövegtagolási) érvekkel is alá lehet támasztani.
A Königsbergi Töredék és Szalagjainak eredetije időben a Halotti Beszéd és az Ómagyar Mária Siralom között keletkezhetett, és mindkettőnél jóval nagyobb terjedelmű lehetett. A teljes szöveg sorsát tipikusnak is nevezhetnénk: a magyarországi származású, vegyesen latin és magyar szövegeket tartalmazó hártyakódex valószínűleg még a 14. században külföldre (feltehetően Lengyelországba) került. Furcsa, érthetetlen szövegei miatt – használati érték híján – a könyvkötőnek adták további felhasználásra. Az a lap, amely a Töredék szövegét tartalmazza, egy latin teológiai tárgyú kódex elé került védőlapként, a felszabdalt egykori kódexlapból kialakított Szalagok pedig a könyv gerincére voltak ragasztva, mint azt összetartó csíkok. Leáztatásuk és összeillesztésük után a Szalagok előlapjáról az „Angyali üdvözlet” párbeszédes változata, hátlapjukról pedig az „Ara coeli” legenda egy részlete került elő. A Töredék Mária szűzanyaságát magasztalja. A párbeszédes formából és a Szalagokon olvasható Ave Mariából szintén egykori élőszóbeli felhasználásra lehet következtetni.
A teljesség kedvéért megemlítjük még az 1315 körülről származó Gyulafehérvári Sorokat. Ez egy három részre tagolt 15 soros ritmikus, rímszerűen összecsengő végű prédikációvázlat.
