A kódexek
A kódexek
A 14. század vége óta a szövegemlékeknek új típusa hagyományozódott az utókorra. Ezek a nagyobb, sőt olykor igen nagy terjedelmű, kézzel írt szövegek a kódexek. Megjelenésük már az ómagyar kor második, késeinek nevezett szakaszára jellemző. Feltűnésük bizonyos nyelvtörténeti kutatások számára új lehetőségeket teremtett: ez a nagy tömegű nyelvi anyag biztosít valódi teret a nagyobb korpuszt igénylő, alaposabb mondattani és szövegtani kutatásoknak, de természetesen az alaktan, valamint egyéb részdiszciplínák (nyelvjárástan, szókincstan, névtan, történeti stilisztika) is sokat profitálnak a jelentősen megnövekedett forrásanyagból.
Honnan erednek a kódexek nevei?
A kódexek mai elnevezéseiket megközelítőleg három féle módon kaphatták. A név utalhat a könyv tartalmára: Margit-legenda, Domonkos-kódex; lelőhelyére: Müncheni Kódex, Érsekújvári Kódex, Székelyudvarhelyi Kódex; leggyakrabban azonban az adományozó, felfedező, ismertető nevét, vagy tiszteletből más jeles személy nevét kapcsolták egy-egy kódexhez: Lázár Zelma (úrhölgy), Winkler Mihály (pécsi kanonok), Horvát István, Cornides Dániel (történészek), Jókai Mór stb.
A kódexek mai elnevezéseiket megközelítőleg három féle módon kaphatták. A név utalhat a könyv tartalmára: Margit-legenda, Domonkos-kódex; lelőhelyére: Müncheni Kódex, Érsekújvári Kódex, Székelyudvarhelyi Kódex; leggyakrabban azonban az adományozó, felfedező, ismertető nevét, vagy tiszteletből más jeles személy nevét kapcsolták egy-egy kódexhez: Lázár Zelma (úrhölgy), Winkler Mihály (pécsi kanonok), Horvát István, Cornides Dániel (történészek), Jókai Mór stb.
)
Jókai-kódex 14–15. század
