Az anyanyelvű ének
Az anyanyelvű ének
Mindeddig szinte kizárólag latin énekekről beszéltünk. Magyar nyelven mindössze öt dallamot jegyeztek fel a 16. század első éveiben: a gregorián Te Deum fordítását, három egyházi népéneket és egy mondókaszerű párbeszédet. Még egy tucatnyi egyházi ének szövegét írták le, s legtöbbjüknek ismerjük dallamát is. Legkorábbi az "Ómagyar Mária-siralom", irodalmunk első, s mindjárt nagy értékű verses emléke, de máig vitatott, hogy valaha is énekelték-e. Biztosan énekelték azonban az Európa-szerte népszerű (magyarul a 15. század elején följegyzett) húsvéti éneket: "Krisztus feltámada mind ő nagy kínjából". A többi énekszöveg is nagyrészt nemzetközileg ismert népének fordítása. Akad azonban köztük hazai termék is, pl. Vásárhelyi András ferences "Angyaloknak nagyságos asszonya" kezdetű Mária-éneke, vagy a középkorra visszavezethető "Csordapásztorok" karácsonyi ének.
A világi zenét nézve: biztosan számolhatunk az énekmondók tevékenységével. Bár nem maradtak fenn dallamok, stílusukra a népzene és a későbbi, 16. századi epikus énekek összevetésével következtetni tudunk. A Mátyás korabeli krónikák többször is emlegetik a hőstettek emlékeit fenntartó énekmondókat; korabeli eseményeket elbeszélő néhány vers is fennmaradt (dallam nélkül); e műfajba sorolható a Mátyás korában keletkezett híres Szent László-ének ("Üdvözlégy, kegyelmes szent László király"), melynek dallamát 100 évvel későbbi énekeskönyvből rekonstruálni tudjuk. Biztosnak látszik, hogy az énekmondók dallamaira mind a "siratóstílusig" visszavezethető régi magyar hagyomány, mind az európai epikus énekmondás dallamkészlete hatást gyakorolt.
A társadalom mindennapi zenélésének színes képe bontakozik ki szemünk előtt, ha a népzenét próbáljuk meg történeti szempontból faggatni. Az iskolai recitáló versolvasás és a "mesterdalnokok" hagyománya tükröződhet a mai erdélyi betlehemes recitációkban, a Nyitra vidéki vőfélydeklamálásban, az ostyahordás népszokásában. Diákok ünnepköszöntéséből (a "rekordációból") származik a karácsonyi, újévi, Gergely-napi kántálás legtöbb dallama (pl. "Újesztendő, vígságszerző"). A középkori pünkösdi tavaszünnep egyes énekei a pünkösdölés népszokásában maradtak fenn. A középkori szerelmi virágének emlékei lappanganak a Szentivánéji Ének újabb darabjaiban (pl. "Magos a rútafa") és egyik-másik lakodalmi vagy párosító énekben. Régi, a gregoriánnal rokon dallamtípusokhoz tartozik pl. a nyitrai lakodalmi "Segélj el Uram Isten", egy másik fajtához a zoborvidéki "Hej révész, révész", s ez utóbbinak tánczenei ágazata, az "Elment a két lány virágot szedni" dallamcsaládban öröklődött át századunkig. A középkori mulattató zenészek és a régi tánczene repertoárjából származhat a kanásztáncok szerteágazó változatköre (pl. Elvesztettem zsebkendőmet, Virág Erzsi az ágyát, Csóri kanász mit főztél), melynek egyes darabjaihoz nemcsak külföldön, hanem hazai kóruskönyvben is találunk párhuzamot. Ez a sokszínű, mégis egységes zenei kép jó tükörképe annak a késő középkori magyar kultúrának és társadalomnak, melynek fejlődése 1526-ban erőszakosan megtöretett.
Gregorián ének anyanyelven: Magyar Te Deum a Peer-kódexben
Zeneelméleti megjegyzések és kottaillusztráció egy magyar diák tankönyvéből. Szalkai László kódexe (15. század vége). A magyar kurzív hangjegyírás (zenei folyóírás) legismertebb példája
D. L.
