Kémia magyarul?
Kémia magyarul?
Nyulas Ferenc a kémia magyar szókincse egyik megalapozója is. Hogy tudománya elszigetelt maradt, az részben az erdélyi izoláltságnak, részben az új felfedezésekkel szembeni óvatosságnak, s a szerény anyagi lehetőségeknek tudható be. Az utóbbiról így ír: "Nem feredhetünk magunk erszényünkre Lavoisierrel kénesőben, se nem utazhatunk királyi költségen Jacquinnal Amerikába, Gmelinnel Szibériába, grófok se vagyunk sokan Buffonnal, hogy amíg magunk a természet hozományai után hegyet-völgyet az országban összekóborlunk, az alatt házunk népe otthon meg ne ehülne."
Nyulas Winterl tanítványa volt, akárcsak Kováts Mihály, aki 1807-ben már egy jóval nagyobb terjedelmű kémiai munkát jelentetett meg magyar nyelven, amelyet Gren művéből fordított, s ezt a címet adta neki: "Chémia vagy természettitka". A könyv legfőbb értéke, hogy szerzője megpróbált megbirkózni a kémia magyar tudományos nyelvével, s a későbbi évtizedekben még számos követője volt, akik hozzá hasonlóan igyekeztek magyarítani a szakkifejezéseket.
E magyarítás igencsak nehézkessé tette a kémia tudományos szókincsét, hiszen oxigén helyett azt írták, hogy éleny, hidrogén helyett meg ezt: köneny. Az első ugyanis az élet eleme volt, a második meg a legkönnyebb elem volt, s könnyűsége miatt lett köneny. Mivel a levegőben nitrogén is van, ezért ezt a kémiai elemet elkeresztelték légenynek. Ez a bizonyos -any és -eny végződés talán a finnugor eredetű arany mintájára született.
Megfigyelték azt is, hogy a klór halványan égett, ezért lett a neve halvany, a foszfor pedig a gyufa fején villanásszerűen gyulladt meg, s innen az elemelnevezés: vilany. A jód ibolyaszínű, tehát jogos a magyar név: iblany. A brómot – szaga után – büzenynek keresztelték el, a magnéziumot íze után kesrenynek. A titán kemény anyag volt, ezért lett kemeny, a kobaltot színe után kékenynek keresztelték el, a fluort meg halmazállapota ismeretében folyanynak. Higany nem lehetett, mert az már egy másik elem neve volt.
A kémiai nyelv megújításában döntő szerepe volt Schuster Jánosnak, aki Winterlt követte a katedrán, tehát ő volt a tudományegyetem második kémiaprofesszora. Schuster tisztelte elődjét, hiszen 1807-ben sajtó alá rendezte Winterlnek a kémia dualisztikus rendszerére vonatkozó nézeteit, s professzortársát, Kitaibelt is tisztelte, mert Kitaibel halála után, 1829-ben a kéziratban maradt gyógyvíz-analitikai vizsgálatait rendezte sajtó alá. Schuster 1839-ben hunyt el, s kortársai országos gyűjtést rendeztek, hogy emlékére egy szép sírkövet állíttathassanak.
