Tinódi Sebestyén: [XI.] DÁVID KIRÁL MINT AZ NAGY GÓLIÁTTAL MEGVÍUTT

Teljes szövegű keresés

[XI.]
DÁVID KIRÁL MINT AZ NAGY GÓLIÁTTAL MEGVÍUTT
 
Siess keresztyén, lelki jót hallani,
Ó törvénből hadakozni tanulni,
Az igaz hit mellett mint kell bajt vívni,
Krisztusban bízni.
 
5 Emléközöm az régi királyokról,
Prófétákról, Sámuelről, Saulról,
Az Góliátról és Dávid királról,
Bajviadaljokról.
 
Biblia mongya királyok könyvében,
10 Elsőben, tizönhetedik részében,
Ki akarsz vívnya, vegyed eszt eszödben,
Jól jársz igyedben.
 
Az idő vala régön ó törvénben,
Ez világnak negyedik idejében,
15 Négyezörben írtak és nyolcvanötben,
Világkezdetben.
 
Sámuel egy jelös próféta vala,
Ramatába attya Helkána vala,
Helkánának két felesége vala,
20 Nagy jámbor vala.
 
Tészön Anna asszony gyakor sírásokat,
Hogy Isten nem ád néki magzatokat,
Másik, Fenenna hoz vala fiakat
És leányokat.
 
25 Isten meghallá Anna ohítását,
Adá méhében Sámuel prófétát,
Anna dícséré Istennek jó voltát,
Irgalmas voltát.
 
Az Sámuelt Isten igen kedvelé,
30 Parancsolatját mert ő igen félé,
Gyakorta Isten ővéle beszélle,
Titkot jelönte.
 
Nám, az időben sok pogánság vala,
Pogán jász népnek kiket hívnak vala,
35 Az zsidó népre hadakoznak vala,
Gyakran vívnak vala.
 
Vívnak, harcolnak Izráel fiai,
Űzik, kergetik jászoknak seregi,
Sámuel kezdé népét tanítani,
40 Hitben bisztatni.
 
Sőt Úr bárkáját előttök viselék,
Viadalban jászok tőlök elnyerék,
Dágonnak feje bárkájért véteték,
Ott megöleték.
 
45 Lőn rettenésök jászoknak, félelmök,
Isten bárkáját viszontak megküldék,
Azután jászok igen veretének,
Sokan veszének.
 
50Izráel népi Istentől térének,
Az Sámueltől ők királt kérének,
Sámuel fiai gonoszok lőnek,
Királlyá sem lőnek.
 
Támaszta Isten királt zsidó népnek,
Sault szentölné, hagyá Sámuelnek,
55 Benjámból Saul fia az Kisnek,
Jó keresztyénnek.
 
Elvesztek vala szamari az Kisnek,
Saulnak hagyá, megkerestenének,
Saul keresi határit hegyeknek,
60 És sok völgyeknek.
 
Róla az Saul esék nagy bánatba,
Hogy meg nem lelé szamarit utába,
Hallá Sámuelt lakni egy várasba,
Jövendőmondásba.
 
65 Az Sault látá Sámuel próféta,
Mint Isten hatta, királlyá választá,
Olajt fejére tisztösséggel onta,
Őtet megáldá.
 
Támada Saul az keresztyénökvel,
70 Gyakorta víva az pogán jász népvel,
Bátron vív vala minden ellenségvel,
Győzödelömvel.
 
Végre az Saul elveszté ő dolgát,
Mert megszegé Isten parancsolatját,
75 Isten így vevé el ő királságát,
Nagy birodalmát.
 
Sámuel szólla az Saul királnak:
"Isten aszt hagyá, mint jó szolgájának,
Légy töredelme amálekitáknak,
80 Szép várasoknak.
 
Dúljad, levágjad az bennevalókat,
Ifját és vénét, leánt, asszonyokat,
Az csecsszopókat és minden barmokat,
Minden jószágokat.
 
85 Egyiptomból Isten mikort kihozá,
Az nép ellenünk nagy hadat támaszta,
Bennünk nagy kárt tőn, Isten aszt megbánta,
Őket megátkoszta. "
 
Tőn indulatot Saul, hogy eszt hallá,
90 Amálekita várast mind feldúlá,
Bennevalókat királ levágatá,
Köznép mind meghala.
 
Ímé, az királ ezzel veszté magát,
Amálekitabéli Agág királt
95 Elevent fogá, megtartá az királt,
Nagy gazdagságát.
 
Isten haragvék, Sault megbünteté,
Királi székiből őtet leveté,
Parancsolatját mert ő hátraveté,
100 És bé nem tölté.
 
Nám, az Úristen szólla Sámuelnek:
"Lám, mégis kedvezz az Saul vétkének,
Nám, én levettem közzűle népemnek,
Ki nincs ellenök.
 
105 Olajjal tölcs meg az te szép szarvadat,
Hamar megkeresd Betlehem várasát,
Az Isainak választám egy fiát,
Mint népem királyát. "
 
Dávid prófétát választotta vala,
110 Ki Isainak kisebb fia vala,
Az Isainak szép nyolc fia vala,
Úrnak kedves vala.
 
Lám, az Sámuel Betlehembe méne,
Isait hívá, áldozatra méne,
115 Mind az nyolc fiát hívatá előve
Királ egyik lenne.
 
Vala közöttök az Dávid próféta,
Az szaru olajt ő fejére ontá,
Istennek lelke Dávidot megszállá,
120 És őt megáldá.
 
Tudására ez Saulnak nem vala,
Az Szentlélök Saultúl elment vala,
Az gonosz lélök őbelé jött vala
Kínozja vala.
 
125 Ímé, Saulnak mondának szolgái,
Egy bölcs hegedőst akarnak keresni,
Ki szépön tudna előtte zöngeni
És énökölni.
 
No, Saul hallá, elhozni meghagyá.
130 "Én egyet láttam - mondá egy szolgája -,
Az Betlehemben Isainak fia,
Bölcs tudománya.
 
Igen bölcs lantba és az hegedőbe
Hadakozásba bölcs nagy erejébe,
135 Szép termetébe, bölcs az ő nyelvébe,
Szép énöklésbe."
 
Saul hogy hallá, attyátúl kéreté,
Isai hallá, Dávidot ereszté,
Ő mestörségét Saul megszereté,
140 Igen kedvelé.
 
Tudománya Dávidnak oly bölcs vala,
Sault az sátán mikort bántja vala,
Dávid nagy szépön ott hegedöl vala,
Saul jobban vala.
 
145 Az hegedőszót, lantot és orgonát
Nem Dávid lelte kezdetben muzsikát,
Tubál lelte volt az fundamentomát,
Az sípnak szavát.
 
Csudáját mondom Dávid prófétának,
150 Mint fejét vötte az nagy Góliátnak
Kiből vitézök vívnya tanulhatnak,
Ha rá hallgatnak.
 
Oly nagy sereggel jászok készölének,
Két váras közben táborban győlének
155 Izráel népi es felkészölének,
Táborban győlének.
 
Nagy készölettel mind elindulának,
Két tábor két hegytetőn megszállának,
Nagy völgy közöttök, hol ők harcolának,
160 Tusakodának.
 
De ott kijöve jászok táborokból
Az nagy Góliát, vala Gyet várasból,
Ö magassága hat sing és egy arasz,
Fattyú voltából.
 
165 Ám fején vala nagy szép ércsisakja
Őrajta vala halhéjú páncélja,
Az nehéssége ötezör lat vala,
Nagy szép érc vala.
 
Megércesölt szekernyék fedik szárait,
170 Ércből csinált paizs fedi vállait,
Csuda fegyverrel kezeit, lábait,
Fette tagjait.
 
Magas kopja nyele oly temérdök vala,
Mind az szövő cuborfa olyan vala,
175 Az kopja vasa es hatszáz lat vala,
Fénös vas vala.
 
Az ő apródgya előtte jár vala,
Az Izráel népével szömben álla,
Az Góliát felszóval üvölt vala,
180 Eszt mongya vala:
 
"Győzödelömért vagy idejöttetök,
Tuggyátok, vagyok az jászok nemzetök,
Saul szolgái ti vattok, jól értjük,
Hogy jól megércsétök.
 
185 No, közzületök egyet válasszatok,
Kit itt énvélem szömben bocsássatok,
Kit viadalban ha meg nem bírhatok,
Lészünk rabotok.
 
Itt ha meggyőzöm, bizon megveretik,
190 Lésztök minékünk rabjaink, szolgáink."
Saulnak népi Góliátot félik,
Sokan rettögik.
 
Fia az Dávid Isainak vala,
Betlehemből ő zsidó nemzet vala,
195 Mely Isainak szép nyolc fia vala,
Vén embör vala.
 
Isai fia hárma öregb vala,
Saul hadába vívnya mentek vala,
Eliáb, Abinádáb, Samma vala,
200 Dávid kisebb vala.
 
Csalárd Saultúl Dávid haza méne,
Attya juhait hogy mezőn őrizné.
Góliát negyven napig reggel, estve
Mind ott üvölte.
 
205 Isai mongya Dávid prófétának:
"Rétest, tíz kinyírt vígy el báttyaidnak,
Ez tíz sajtokat vigyed az hadnagynak,
Előttök járónak.
 
Dávid, tudgyad meg, báttyaid mint vadnak."
210 Zsidók jászokkal szömben állottanak.
Dávid az csordát hagyá egy pásztornak,
Engede attyának.
 
Oda ha juta Magalhoz táborba,
Nagy üvöltést halla ő az táborba,
215 Kétfelől az had szömben állott vala,
Vívnya készül vala.
 
Meghallá Dávid, táskáját hagyítá,
Egy hív embörnek őrizni ott hagyá,
Ő az táborba hamar odafuta,
220 Mindent megtuda.
 
Immár az Dávid hogy ott beszél vala,
Az nagy Góliát ott előve álla,
Az elébbi szavát ő szólja vala,
Övölti vala.
 
225 Nagy sokan futnak, kik űt látják vala,
Mert félik vala, Dávid látja vala,
Egy ű közülök Dávidnak szóllala,
Eszt mondgya vala:
 
"Jól látád ez nagy embört, ki felméne,
230 Izráelt késérteni ű felméne,
Az ki ez vitézt meggyőzné, megverné
És őt megölné,
 
Véle királtúl gazdagságot nyerne,
Az királ leánya es ővé lenne,
235 Attyának háza nagy szabad ház lenne,
Minden tisztölné. "
 
Az Dávid hallá, mondá az népeknek:
"Vajon s mit adnak, ki megfelel ennek,
Ki megállya bosszúját Izráelnek,
240 Ő szép népének?
 
Láss, kicsoda ez ellene Istennek,
Ki bosszúkat mond ő szép sereginek."
Ott mind először Dávidnak beszélnek,
Sokat ígérnek.
 
245 Öregbik báttya, Eliáb hogy hallá,
Szegín Dávidnak nagy haragval szólla:
"Mire jöttél el, juhot őrzesz vala,
Hon hattunk vala.
 
Nagy álnokságod tuttam kevélségöd
250 Megbánod Dávid az te idejöttöd."
Dávid szóllala: "Mit véttem ellenöd,
Mit árt tenéköd?"
 
Tuttára adák az Saul királnak,
Minden beszédét Dávid prófétának
255 Előve hívák, mondá az Saulnak,
Hogy hallgatnának:
 
"Imé tefelségöd szolgája vagyok,
Az jász vitézzel szömben én megvívok."
Az Saul mongya: "Nem vagy te elég ok.
260Erőssek az jászok."
 
Nám, az királnak Dávid mongya vala:
"Lám, ez te szolgád juhot őriz vala,
Oroszlán és medve eljönnek vala,
Juhot kapnak vala.
 
265 Vélök megvívtam, én megveröm vala,
Juhot torkokból én kivonszok vala,
Ők énellenöm feltámattak vala,
Vélem vívnak vala.
 
Sőt az állokat megragadom vala,
270 Szaggatom vala és megölöm vala,
Oroszlánt, medvét így megbírtam vala,
Megöltem vala.
 
Tudom és bízom, ez jászt én meggyőzöm,
Mint egyikét az vadnak én megölöm,
275 Ím én elmégyök, népedet megmentöm,
Bosszúdat kitöltöm.
 
Ez környülmetéletlen jász ki volna,
Az élő Isten népét szidalmazia,
Mely Isten engöm az vadak kezökből
280 Megszabadíta.
 
Reméllöm, ez jásztúl es megszabadít."
Saul mongya: "Isten tégöd megsegít."
Dávidra adá Saul ő ruháit
Minden fegyverit.
 
285 Ő sisakját és páncélját ráadá,
Tőrét felköté, aszt késérti vala,
Ha eljárhatna; Dávid elindula,
De nem járhata.
 
Királnak szólla: "Nem szoktam így járni."
290 Kezde vetkőzni, botát emelgetni,
Torrens vizéből öt követ felvenni,
Tassolyába hánni.
 
Dávid kezében egy parittya vala,
Az Góliátnak elében járula,
295 Dávidot az jász hogy meglátta vala,
Hogy gyermök vala,
 
Eszt mongya az jász: "Mi nem eb vagyok én,
Hogy csak egy bottal mast jősz énellenöm."
Szidalmat monda jász az Dávid ellen
300 Az zsidók ellen.
 
"Én te testödet madaraknak adom,
Az bestiáknak szaggatnia hagyom."
Dávid eszt mongya: "Ellenöd eszt szóllom,
És ím eszt mondom.
 
305 Nagy fegyverközvén, tőrrel és kopjával
Jősz énellenöm, paizzsal, páncélval,
De teellenöd Isten hatalmával,
Benne bízásval,
 
Nagy bátor szível véled szömbe megyek,
310 Igen megverlek és tégöd megöllek,
Az mi Istenünk nevével elvesztlek,
Semmié teszlek.
 
Itt fejed vészöm, testöd néköd adom,
Vadnak, madárnak szaggatni elhagyom,
315 Eszt minden földnek tudására adom,
Jó Istenönk vagyon.
 
Jól tudgya földön eszt minden kerösztyén,
Nemcsak fegyverrel oltalmaz az Isten,
Hatalom nála, titöket ád Isten
320 Az mi kezünkben. "
 
Nagy Góliát Dáviddal szömbe juta,
Az Dávid hamar tassolyába nyúla,
Egy követ kivőn, tevé parittyába,
Megcsavarítá,
 
325 Góliátnak hagyítá homlokába,
Ottan marada az kő homlokába,
Ott hanyatt-homlok esék, leborulván,
Esze elhagyván.
 
Immár Dávidnak fegyvere nem vala,
330 Futamék, az jásznak testére álla,
Az jász fegyverét hamar el-kirántá,
Nyakát elvágá.
 
No, mind az jászok halálát hogy láták,
Megfélemlének, oszlának, futának,
335 Izráel népi utánnok valának,
Sokat levágának.
 
Csuda kegyötlen az jászokat vágák,
Akkaron és Get várasig hullaták,
Megtérvén, az jász táborra jutának,
340Kit mind feldúlának.
 
Az Góliát fejét Dávid bévivé
Jeruzsálembe, fegyverit feltevé,
Azután Saulnak az fejét vivé,
Néki jelönté.
 
345 Saul csudálja az Dávid hatalmát,
Hogy mire hoszta Isten az ő dolgát,
Kérdözi vala nemzetét és attyát,
És ő hazáját.
 
Sőt nem héába eszt az ó törvénbe
350 Próféták írták biblia könyvébe,
Szép tanúság ez mast az új törvénbe,
Mi életünkbe.
 
Az hatalmasok, császárok, királyok,
Hercegök, urak, vitézök, hadnagyok,
355 Ó törvénből tanulhatnak tiszttartók,
Kik hadakosztok.
 
Fejedelömség csak vagyon Istenben,
Minden hatalom vagyon ő kezében,
Kiket ő akar föld kerekségében,
360Emeli égben.
 
Ez világi fejedelmek kik vattok,
Próféták módgyára hadakozjatok,
Mint Saul királ, úgyan ne járjatok,
Meg ne csalassatok.
 
365 Csak Isten szavát hátra ne haggyátok,
Sámuel móggyára ti megtarcsátok,
Szegín kösségöt ne nyomorgassátok
És ne nyúzzátok.
 
Inkább sok jóval őket tápláljátok,
370 Ellenségöktől megoltalmazjátok,
Igaz jövedelömen maradgyatok,
Lésztök jámborok.
 
Ti hadakozó, bajvívó vitézök,
Kösség-nyomorgatók ti ne légyetök,
375 Gazdát az kertre ki ne kergessétök,
Ne kesergessétök.
 
Az bajviadalra ha szömben juttok,
Aranyért, ezüstért ti ne vívjatok,
Lóhoz, fegyverhöz keveset bízjatok,
380Isten ótalmotok.
 
Ne essél kétségben nagy jó voltában,
Az igaz hitben légy kemén magadban,
Mint Dávid úgy jársz bajviadalban,
Idvösség vallásban.
 
385 No, ezökről ti ha elfeletkösztök,
Mint Saulban, ördög búik belétök,
Dávid próféta lészön hegedőstök,
Azért ti elvesztök.
 
Oltalma Isten Dávid prófétának,
390 Attyafiai véle búdosának,
Az Saul előtt ők sokszor futának,
Végre jól járának.
 
Dávidot Isten hagyá királságban,
Saul meghala meggyalázásában,
395 Dávid hegedős mast es ez világban,
Szép énök adásban.
 
Ezörötszázban és negyvenkilencben
Tinódi Sebestyén írá könyvében,
Az bibliából szörzé énökében,
400 Bőjtben nagyhétben.
 
FINIS

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem