Tinódi Sebestyén: [XII.] JUDIT ASSZON HISTÓRIÁJA

Teljes szövegű keresés

[XII.]
JUDIT ASSZON HISTÓRIÁJA
 
Sokat szólhatok az meglött dolgokról,
Régieknek az ő krónikájokról,
Ó törvénben nagy Isten haragjáról,
Mast én szóllok Judit asszon dolgáról.
 
5 Emlöközöm régi hadakozásról,
Nemcsak fegyverökkel megvert hadakról,
Nabugodonozor királ hatalmáról,
Csudaképpen ő nagy megromlásáról.
 
Benn Asszíriában hatalmas vala,
10 Nabugodonozor királ él vala,
Ninive várasban lakozik vala,
Arfaxat királyra hadakozik vala.
 
Arfaxatnak hatalmát ő megrontá,
Minden országit ő elfoglaltatá,
15 Jobb részét világnak meghóldoltatá,
Isten gyanánt magát ő imáttatá.
 
Serén követöket sok országokban,
Ciliciában bocsáta, Damaszkomban,
Galileában és Szamariában,
20 Jordán vizének ő határaiban.
 
Túl az Jesse földében Jeruzsálemnek,
Ethiópiának, hegyön élőknek,
Ez országoknak és fejedelmeknek,
Követöktől izene, mint hívöknek:
 
25 "Jöjjenek hozzám, adókat hozzanak,
Engedelmességöt ők mutassanak,
Isten gyanánt engöm ők imádgyanak,
Úgy éntőllem minden jót ők várjanak."
 
Az követek fejedelmekhöz jutának,
30 Il követséget ők mind megmondának,
Fejedelmek ezen megbúsulának,
Az egy Isten mellől el sem állának.
 
Nagy haraggal követeknek szóllának,
Csuda szókkal ők megrútoltatának,
35 Követök ott csak le nem vágatának,
Ő urokhoz alig szaladhatának.
 
Vagyon nagy haragja Nabukodonozornak,
Mert megérté járásokat szolgáinak
Azon megeskövék jó szolgáinak,
40 Bosszútételt jelent mind az uraknak.
 
Sok vitézlő népet el-béhívata,
Nagy hatalmas hadot hamar támaszta,
Olofernes királt előszólítá
Kit az többi közett jobbnak alíta.
 
45 Lám, az Olofernest jól érti vala,
Vitésségét, hívségét tudgya vala,
Azért benne ő igen bízik vala,
Az főhadnagyságot rábíszta vala.
 
Igen nagy haraggal megfenyögeté,
50 Hogy kegyötlen lenne, őt azon inté,
Napkelet felé őtet úgy ereszté,
Mint egy sáskahadat, bőven ereszté.
 
"Tégy sok veszödelmet sok országoknak,
Dúlást, rontást sok kulcsos várasoknak,
55 Jelösben, kik néköm nem hóldoltanak,
Engödelöm semmi légyön azoknak.
 
És fejedelmeket sokat levágass,
Kiket bennök elevenön megfogass,
Sok országokat néköm meghóldoltass,
60 Mindenött Isten gyanánt imáttattass. "
 
Rejá Olofernes ellent sem szólla,
Az parancsolatnak hívön megálla,
Ottan minden seregével indula.
Mely országba mikort ő bejut vala,
 
65 Annak erős várait rontja vala,
Kulcsos várasit töretteti vala,
Fejedelmeket levágattat vala,
Sok országot így meghóldoltat vala.
 
Támadának királyok, készülének,
70 Mert Holofernestől megijedének,
Hozzámenének és mind engedének,
Drága ajándékokat jelöntének.
 
Viadalt néki senki nem ád vala,
Sáska módra mert ő nagy haddal vala,
75 Fejedelmekhöz ő kegyötlen vala,
Drága ajándékhoz meg sem hajt vala.
 
Sokat az királyokban levágata,
Várasokban sokat ő elrontata,
Kiket akara, mind helyén hagyatá,
80 Nabugodonozort ő imáttatá.
 
Derék táborával onnat indula,
Jeruzsálem határában bészálla.
Eszt az zsidó nép mikoron meghallá,
Kit Izráel népének monnak vala,
 
85 Elijedének, igen rettenének
Kegyötlenségétől Olofernesnek,
Törése ne lenne Jeruzsálemnek,
Templomokban az drága szépségöknek.
 
Tőnek áldozatot az nagy Istennek,
90 Egyetömben csak néki könyörgének,
Hamar izenének az vidéköknek,
Hogy fejenként mind felfegyverköznének.
 
Jerikóig Szamariában hírt adának,
Az szoros utakat hogy mind bévágnák,
95 Mert szoros bémeneti az utaknak,
Fegyverös népekkel aszt béállatnák.
 
Nagy jelös főváros Jeruzsálem vala,
Betúlia más jelös váras vala,
Az többinek ezök parancsolnak vala,
100 Hamar mindönfelől készültek vala.
 
Ott az utakat béállák, bévágák,
Vala fejedelme Betúliának,
Hívják vala az Eliákhim papnak,
Parancsolatot mind tőle tanultak.
 
105 De Izráel fiai jól élnek vala,
Parancsolat szerént ők járnak vala,
Egymást igazán űk szeretik vala,
Bőjtölnek, igen imádkoznak vala.
 
Istennek könyves szömvel könyörgének,
110 Sok közzülök szőringöt viselének
Cseléggyökkel rabságba ne esnének.
Nagy bizodalmat Istenben vevének.
 
No, hamar Olofernesnek hírt adának,
Az utakon fegyverösök állanának,
115 Hadnagyok, vitézök béhívatának,
Mind fejenként arról tudakozának.
 
"Lám, béjártunk mi már sok országokat,
Rontottunk várakat, szép várasokat,
Levágtunk urakat, sok királyokat,
120 Soholt nem láttunk ellenünk állókat."
 
Igen csudálkoznak ők az országnak,
Hogy micsoda népek benne laknának,
És minémű istent űk imádnának,
Kihöz bíznak, hogy ellenünk állanak.
 
125 Nagy csendeszön ott mind hallgatnak vala,
Hadnagyok köszt egy jámbor vitéz vala,
Kinek neve Achior herceg vala,
Olofernesnek ő így felelt vala:
 
"Győzödelmes felségös uram, kérlek,
130 Megbocsássad, hogy néköd megfelelek,
Ez nép felől én igazat beszéllök,
Felségödnek haragjába ne légyek.
 
Vannak zsidó népek itt ez országban,
Izráel fiai ez várasokban,
135 Vannak Istennek parancsolatjában,
Kik csak bíznak az ő nagy jóvoltában.
 
Az parancsolat szerént ha nem élnek,
Ottan az Isten haragjában esnek,
Számkivetésben űk hamar vettetnek,
140 Rabságban, ínségben ők gyötrettetnek.
 
Ha mikor parancsolat szerént élnek,
Minden ellenségök megtörettetnek,
Csak kevesen oly nagy hadat megvernek,
Mindazzal es kevélségben nem esnek.
 
145 Úgy hallottam, régön való időben
Egyiptomban voltak ők nagy ínségben,
Fárahó királnak az ő kezében,
Istentől voltak ők nagy büntetésben.
 
Nagy alázatoson mikor megtértek,
150 Könyörögvén, Istentől kegyelmet nyertek,
Egyiptomból angyaltúl kivitettek,
Az tengörön szárazon általmentek.
 
Gyorsan Fárahó királ felkészült volt,
Izráel fiait ő kergeti volt,
155 Az tengörbe mind népével bément volt,
Az nagy Isten mind ott sílyesztötte volt.
 
Aszt es hallottam nem régi időben
Őket atta volt az jászok kezében,
Parancsolatszegésért nagy ínségben
160 Negyven esztendég voltak büntetésben.
 
Rágondolván, Istennek könyörgének,
És őtőle ők kegyelmet nyertenek,
Köszönhetik egy jámbor életének,
Egy magzat adatik feleségének.
 
165 Jámbor Manuét Isten úgy szerette,
Vénségében oly magzattal szerette,
Aszt nagy hatalmas erővel szerette,
Kivel szegín foglyokat kimentötte.
 
Csuda erőssége az Sámsonnak volt,
170 Ki erős oroszlánt elszaggatott volt,
Egy szamárállal ezör vitézt megölt volt,
Az két ezörét elfutamtatta volt.
 
Az Gáza várasban ő el-bément volt,
Ki kapuját vállára rántotta volt,
175 Ebron hegyére ő el-felvitte volt.
Soret völgyében onnat el-bément volt,
 
És az Dalida asszont ő elvötte volt,
Ki miatt erős Sámson megvakult volt,
Jászokat egy boltban rekkentötte volt,
180 Mert az nagy Istennek akarattya volt.
 
Csak eszt felségös uram vedd eszödbe,
Ha nem vannak mast az Isten kedvébe,
Bizon esnek felségödnek kezébe,
De ha vadnak az nagy Isten kedvébe.
 
185 Siess hamar, illik innet elmennünk,
Mert azon félök, hogy mind itt kell vesznünk,
Mert az ő Istenök lészön ellenünk,
Ki ellen minnyájan semmié lészünk."
 
Bátor szíve vala Olofernesnek,
190 Gonoszt monda az Achior hercegnek,
Parancsolá hamar az vitézöknek,
Hercegöt iktatnák az zsidó népnek.
 
Igen hamar őtet fogva elvinnék,
Váras mellett egy nagy fához kötöznék,
195 Izráel fiai őtet bévinnék,
Ugyan vélök meg rabságába esnék.
 
Bizonítom eszt az ő rabságával,
Hogy ez földön terömtött állatokval,
Egyéb Isten nem bír az én uramnál,
200 Az hatalmas Nabukodonozor királnál.
 
Legottan őt éjjel fogva elvivék,
Váras mellett egy nagy fához kötözék,
Várasbéliek reggel ott úgy lelék,
Okát ennek őtőle mind megérték.
 
205 Igen hamar ők mind feltámadának,
Áldozának, mind Istent imádának,
Hálát adának, Istenben bízának,
Olofernestől semmit nem tartának.
 
Az Olofernes táborát indítá,
210 Váras utait megostromlattatá,
Zsidó népet ő ott meg sem bírhatá,
Szégyönére esmég tábort jártata.
 
Csuda álnokságot hamar gondola,
Kifolyó kutakat mind elfoglalá,
215 Betúlia egy kis hegyháton vala,
Szoméhsággal sokan meghalnak vala.
 
Az köznépek ezön megbúsulának,
Várast akarják megadni királnak,
De nagy kérésére Oziás papnak
220 Öt napig várast tartanák magoknak.
 
No, akkoron Betúliában vala
Egy özvegyasszon, neve Judit vala,
Az Meráriusnak leánya vala,
Kinek régön férje Manasses vala.
 
225 Ez özvegy Judit szent életű vala,
Oly igen szép és ű nagy gazdag vala,
Senki űróla gonoszt nem szól vala,
Az nagy Istent oly igen féli vala.
 
Néki ez dolgot hogy megadák tudni,
230 Akarják királnak várast megadni,
Az fejedelmeket kezdé feddeni,
Izráelnek sok járásit beszélni.
 
Derék járásokat az prófétáknak,
Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak,
235 Moizesnek és az több prófétáknak
Nyomorúságokban hálát attanak.
 
"Vaj, azokat eszötökben vegyétök,
És szönetlen értem könyörögjetök,
Mert ez éjjel ez várasból kimegyök,
240 Tőlem okát ti annak se kérgyétök. "
 
Magában lőn oly nagy imátságában,
Azután béméne ágyasházában,
Hamar öltözék drága ruháiban,
Szép asszony vala nagy gyenge voltában.
 
245 Csuda fejér-piros orcája vala,
Szép sár haját megeresztötte vala,
Ujját szép gyűrűkkel bérakta vala,
Arantúl, kövektől ő fénlik vala.
 
Ottan indula szolgálóleányával,
250 Az igen jámbor szép leán Ábrával,
Várasból kiméne nagy bátorságval,
Az sok jámboroknak áldomásával.
 
No, ha juta az váras határába,
Ottan esék ellenség fogságába,
255 Az Olofernesnek vivék sátorába,
Királ látá asszont nagy szép voltába.
 
Ugyan szépségére elámélkodék,
Kinek szerelmére ő indíttaték.
Az vitézök egymásnak eszt beszélék:
260 "Illik ily szépökért halált szönvednünk."
 
Eszös és bölcs asszon az Judit vala,
Olofernest hogy ű meglátta vala,
Nagy félelmet ű ott mutatott vala,
Ott ű magát földhöz ütötte vala.
 
265 Reá nézvén királ, megkeserülé,
Parancsola, az földről felvéteté,
Olofernes űt ugyan megkérlelé,
Kérdésére asszony bölcsen felelé:
 
"Tudgyad uram király, véled jó lészön,
270 Mert az Isten tevéled oly jól tészön,
Minden hatalmasság kezedben lészön,
Izráel népe rabságodba lészön.
 
Ők az Isten ellen nagyot vétkösztenek,
Éhel-szoméhal mast nagy sokan vesznek,
275 Aszt végeszték, barmokat már megöljék,
Kiknek véröket megigyák, megéljék.
 
Nám, ettől Isten őket megtiltotta,
Ezért őket te kezedbe bocsátta
Azért hozzád az jó Isten bocsáta,
280 Énáltalom néköd tuttodra atta."
 
Sőt az Olofernes hogy ezt megérté,
Megörüle, ezt oly igen szereté,
Belső sátorába őtet viteté,
Tisztösséggel őtet megőriszteté.
 
285 Bátorsága az szép asszonnak vala,
Imátkozni, kimenni szabad vala,
Az sátorból ő el-kimégyön vala,
Az Istennek ő esedözik vala.
 
Egy víg kedvét Olofernes jelönté,
290 Mert nagy gazdagon ő sokat főzete,
Sok fejedelmeket mind leülteté,
Sok vigasságot előttök tétete.
 
Legottan hopmestörétől izene,
Sátorából hogy az asszon kijönne,
295 Hogy előtte víg kedvet jelöntene,
Minden akaratjának ű engedne.
 
Lám, ha hallá asszony hamar szököllék,
Drága öltözetben hamar öltözék,
Asztalához az királnak bélépék,
300 Nagy jó víg kedv asszontúl jelönteték.
 
Víg kedvén Olofernes megvidula,
Gonosz kívánságban gerjedöz vala,
Örömében megrészögödött vala,
Mert éltében annye bort nem itt vala.
 
305 Mikor estve jól elsetétölének,
Az vitézök mind megrészögödének,
Egyön-ketten szállásokra menének,
Olofernesnek szép ágyat vetének.
 
Ha mikor ágyában őtet feköték,
310 Az szép sátor ajtaját bététeték,
Az szép asszony Juditot ott rekeszték,
Hogy Olofernessel együtt nyugodnék.
 
Vígan az hopmester es elment vala,
Az bor miatt mind elaluttak vala,
315 Az Olofernes is elbágyatt vala.
Asszony Judit hogy eszt meglátta vala,
 
Nem kell alunni ott az jó asszonnak,
Hamar parancsolá leján Ábrának,
Kívöl őrizője lenne az sátornak,
320 Előtte megállapék az királnak.
 
Gyakor könyvhullásokkal imádkozék,
Az Izráel népéjért esedözék,
Akarattya szerént cseleködhetnék,
Rabságtúl az nép megmeneködhetnék.
 
325 Az szép Judit bízék bátorságára,
Hamar feltekinte az árbozfára,
Az királnak szép aranyas kardjára,
Aszt levevé, hamar lépék az ágyra,
 
Ragadá üstökét Olofernesnek,
330 Ottan fejét vevé az kegyötlennek,
Adá az fejét Ábrának, szép szűznek,
Erszényében tenné, úgy elmennének.
 
Igen hamar sátorból kimenének,
Senki nem kérdi, hogy hová mennének,
335 Vélik vala, imádkozni mennének,
Nagy békével táborból kimenének.
 
Csakhamar Betúliához jutának,
Várasőrzőknek szózatot adának,
Az fejedelmeknek ők hírt adának,
340 Zöndülének, az kapuhoz futának.
 
Víg az nép, hogy az asszont megesmérék,
Hálaadásval őt hamar bévivék,
Az megfáratt asszont ők leülteték,
Mely nagy szépen, vígan őtet kérdözék.
 
345 Minden járását ő megbeszélgeté,
Olofernes fejét előjelönté,
Kapu fölött szépön el-kitéteté,
Az Izráel népét megerülteté.
 
Parancsolat szerént nagy félve élnek,
350 Nagy hálákat adnak ők az Istennek,
Az özvegy Judit szent asszony életének,
Hogy elesött feje Olofernesnek.
 
Özvegy Judit kösségöt megtanítá,
És őket oly igen megbátorítá,
355 Viadalhoz őket mind feltámasztá,
Olofernes népére kiindítá.
 
Rájok vevék az ő szép fegyveröket,
Szépen megszörzék minden seregöket,
Tésznek üvöltésöket, zöngésöket,
360 Kikkel rettentének ellenségöket.
 
Strázsásokra mikoron ők jutának,
Az táborban azok alig szaladának,
Fejedelmeknek hamar hírt adának,
Izráel népi hogy rajtok volnának.
 
365 Csudaképen oly igen rettenének,
Az Oloferneshöz ők sietének,
De ő ágyához menni nem merének,
Asszonnyal vélik, hogy együttfekönnék.
 
Rágondola hopmestör, hogy eszt érté,
370 Ő ágyáról leplöt megemelinté,
Hát az királ ágyát vérösítötte,
Judit asszony miatt fejét vesztötte.
 
Vitézök megérték okát halálának,
Urok halálán ők igen sírának,
375 Megijedének ők, megfutamának,
Mindent hátrahagyának, eloszlának.
 
Tőn nagy zöndülést az Izráel népe,
Kitől rettene Olofernes népe,
Az szántalan sok népnek lőn elveszte,
380 Mind levágaték Olofernes népe.
 
Anni gazdagságot űk ott nyerének,
Mind fejenként nagy gazdagok levének,
Betúliában nagy vígan menének,
Nagy hálákat adának az Istennek.
 
385 Nabukodonozor nagy hatalmas vala,
Fejedelmektől győzhetetlen vala,
Az Istennek nagy ostora ő vala,
Bűnös népnek büntetésére vala.
 
Sok országot immár ő elbírt vala,
390 Isten gyanánt ő imáttatik vala,
Kit az Isten bosszúképpen tart vala,
Vad képében őt váltosztatta vala.
 
Fertelmes vadak között hét esztendég
Nabugodonozor csudaképpen lakozék,
395 Isten előtt Dániel esedözék,
Meg emberi ábrázatban változék.
 
Éltébe sokat hadakozott vala,
Mikoron ő negyven esztendős vala,
Babilóniában ő megholt vala,
400 Fia vala, ugyanez neve vala.
 
Keresztyénök ez jó példa tinéktök,
Példa az ó törvény az új törvénnek,
Ha parancsolat szerént ti élnétek,
Minden ellenségöt megverhetnétek.
 
405 Inkább az Istennek ellene vattok,
Próféták módgyára nem hadakosztok,
Nem csuda, hogy il igen nyomorgotok,
Istentől il igön ostorosztattok.
 
Támadgyatok fejenként igaz hitben,
410 Ti éljetök az igaz szeretetben,
Reménségtök légyön csak az Istenben,
Minden ellenség lészön kezetökben.
 
Eszt szörzötte az Anthimus szigedben
Tinódi Sebestyén deák könyvében,
415 Bibliából kiszette egy kedvében,
416 Terek Bálintnak házánál éltében.
 
FINIS

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem