Szenci Molnár Albert: XL. ZSOLTÁR
XL. ZSOLTÁR
T. B.
Jövendölés az Krisztusnak szenvedésiről
és papi tisztiről.
Jövendölés az Krisztusnak szenvedésiről
és papi tisztiről.
1
Várván vártam az fölséges Urat,
És imé hozzám fordula,
Kegyelmessen meghallgata,
És megmutatá rajtam jóvoltát.
És az sáros förtőből,
És én lábaimat
Szép egyenes kőre
El-fölhelyheztette,
Vezérlvén utamat.
Várván vártam az fölséges Urat,
És imé hozzám fordula,
Kegyelmessen meghallgata,
És megmutatá rajtam jóvoltát.
| Kivőn az mély veremből, |
És én lábaimat
Szép egyenes kőre
El-fölhelyheztette,
Vezérlvén utamat.
2
Én szájamban ada új éneket,
Istenünk dicséretire,
Hogy azkik hallgatnak erre,
Higgyék és féljék ő Isteneket.
Bízik, szemét elhajtván
Az kevély népektől,
Kiknek minden dolgok
Hazugságra hajlók,
Tőlök távol keről.
Én szájamban ada új éneket,
Istenünk dicséretire,
Hogy azkik hallgatnak erre,
Higgyék és féljék ő Isteneket.
| Bódog, azki az Úrban |
Az kevély népektől,
Kiknek minden dolgok
Hazugságra hajlók,
Tőlök távol keről.
3
Csudatételidnek sok ő száma,
És nagy bölcs gondolatidnak,
Hozzánk való jó voltodnak
Sokságát senki meg nem mondhatja.
Nem tudom kimondani,
Mert te nem kívántad
Az sok áldozatot,
De hogy fogadjak szót,
Fülemet megfúrtad.
Csudatételidnek sok ő száma,
És nagy bölcs gondolatidnak,
Hozzánk való jó voltodnak
Sokságát senki meg nem mondhatja.
| Ha elkezdem számlálni, |
Mert te nem kívántad
Az sok áldozatot,
De hogy fogadjak szót,
Fülemet megfúrtad.
4
Az égő áldozat nincs kedvedben,
Az bűnért valók sem kellők,
Akkor mondom: Ím eljövök,
Rólam írás van az törvénykönyvben.
Én kegyelmes Istenem,
Az te törvényedben
Gyönyörködik lelkem,
És örvendez szívem
A te szent igédben.
Az égő áldozat nincs kedvedben,
Az bűnért valók sem kellők,
Akkor mondom: Ím eljövök,
Rólam írás van az törvénykönyvben.
| Hogy akaratod tegyem, |
Az te törvényedben
Gyönyörködik lelkem,
És örvendez szívem
A te szent igédben.
5
Nagy sok népek gyülekezetiben
Igazságod kihirdettem,
Meg nem tartóztattam nyelvem,
Jól tudod, hogy én minden időben
Soha el nem hallgattam,
Te idvösségedet
Hívséggel hirdettem,
Mindennek beszéltem
Nagy kegyességedet.
Nagy sok népek gyülekezetiben
Igazságod kihirdettem,
Meg nem tartóztattam nyelvem,
Jól tudod, hogy én minden időben
| Jóvoltod magasztaltam, |
Te idvösségedet
Hívséggel hirdettem,
Mindennek beszéltem
Nagy kegyességedet.
6
Uram, tőlem irgalmasságodot
Ne vond meg, tarts meg kegyessen,
Igazságod megőrizzen.
Számtalan gonosz reám áradott,
Reám nagy sok ínség jött,
Kiknek nincsen száma,
Mint hajam szálinak,
Kik fejemen vadnak,
Szívem is elhagya.
Uram, tőlem irgalmasságodot
Ne vond meg, tarts meg kegyessen,
Igazságod megőrizzen.
Számtalan gonosz reám áradott,
| Sok nyavalya környülvött, |
Kiknek nincsen száma,
Mint hajam szálinak,
Kik fejemen vadnak,
Szívem is elhagya.
7
Könyörülj rajtam, kegyes Istenem,
Siess, jöjj segedelmemre,
És juttasd nagy szégyenségre,
Azkik halálra keresik lelkem.
Kik káromon örölnek,
És kik ínségemen
Űznek nevetséget,
Kiáltnak veh, veh, vét,
Jutalmok dög legyen.
Könyörülj rajtam, kegyes Istenem,
Siess, jöjj segedelmemre,
És juttasd nagy szégyenségre,
Azkik halálra keresik lelkem.
| Szörnyen hátratérjenek, |
És kik ínségemen
Űznek nevetséget,
Kiáltnak veh, veh, vét,
Jutalmok dög legyen.
8
Hogy tebenned mind örvendezzenek,
Azkik tisztelnek tégedet,
Szeretik idvösségedet,
Mondván: Dicsősség legyen Istennek.
És én szükségim nagyok,
De rám gondot visel
Az Úr, én megtartóm,
Jövel szabadítóm,
Úr Isten, ne késsél.
Hogy tebenned mind örvendezzenek,
Azkik tisztelnek tégedet,
Szeretik idvösségedet,
Mondván: Dicsősség legyen Istennek.
| Noha én szegény vagyok, |
De rám gondot visel
Az Úr, én megtartóm,
Jövel szabadítóm,
Úr Isten, ne késsél.
