Szenci Molnár Albert: XLI. ZSOLTÁR
XLI. ZSOLTÁR
T. B.
Dávid előszámlálja betegségét és egyéb nyavalyáját.
Dávid előszámlálja betegségét és egyéb nyavalyáját.
1
Bódog, azki az nyavalyást híven
Szánja ínségében,
Mert szükségében őtet ismétlen
Megmenti az Isten,
Lesz jó állapatja,
Ellenséginek kivánságában
Nem adja markában.
Bódog, azki az nyavalyást híven
Szánja ínségében,
Mert szükségében őtet ismétlen
Megmenti az Isten,
| Megtartja éltét, és ez országba |
Ellenséginek kivánságában
Nem adja markában.
2
Fájdalmában az Isten megtartja,
Szépen fölgyógyítja,
Betegágyát fordítja örömre
És jó egészségre.
Kegyelmezz meg nékem,
Gyógyítsd meg, Uram, én betegségem,
Mert igen vétkeztem.
Fájdalmában az Isten megtartja,
Szépen fölgyógyítja,
Betegágyát fordítja örömre
És jó egészségre.
| Azért így szólok néked, Istenem: |
Gyógyítsd meg, Uram, én betegségem,
Mert igen vétkeztem.
3
Én ellenségim szidnak engemet,
Örölnék vesztemet,
Mondják: Halála ennek ha jő el,
Neve mikor vész el?
Hazugságot szólván,
Minden dolgaimat megszemlélték,
Osztán kiföcsögték.
Én ellenségim szidnak engemet,
Örölnék vesztemet,
Mondják: Halála ennek ha jő el,
Neve mikor vész el?
| Meglátogattak engem nyájassan, |
Minden dolgaimat megszemlélték,
Osztán kiföcsögték.
4
Mindnyájan énellenem suttognak,
Reám olálkodnak,
Szereznek, kérnek nékem bánatot
És háborúságot.
Fájdalmának oka.
Ihon fekszik az ő kórágyába,
Már föl nem kél soha.
Mindnyájan énellenem suttognak,
Reám olálkodnak,
Szereznek, kérnek nékem bánatot
És háborúságot.
| Mondván: Az ő bűninek soksága |
Ihon fekszik az ő kórágyába,
Már föl nem kél soha.
5
Egy pedig, azki barátom vala,
Kiben bízom vala,
Kit tápláltam, és ötte kenyerem,
Lábat vét énnékem.
Illy nagy szükségemben,
Gyógyíts meg, hogy valaha nékiek
Én megfizethessek.
Egy pedig, azki barátom vala,
Kiben bízom vala,
Kit tápláltam, és ötte kenyerem,
Lábat vét énnékem.
| Légy kegyelmes azértan, Úr Isten, |
Gyógyíts meg, hogy valaha nékiek
Én megfizethessek.
6
De hozzám jó kedvedet esmerem,
Ezen is jól értem,
Mert ellenségemnek oka nincsen,
Hogy rajtam örvendjen.
És megszabadítasz,
És szemeid eleiben állatsz,
Örökké el nem hagysz.
De hozzám jó kedvedet esmerem,
Ezen is jól értem,
Mert ellenségemnek oka nincsen,
Hogy rajtam örvendjen.
| Tisztaságomban engem megtartasz, |
És szemeid eleiben állatsz,
Örökké el nem hagysz.
7
Áldott légy, Izráelnek Istene,
Most és mindörökké.
Szent neved dicsírtessék mindenben,
Ámen, és úgy legyen.
Áldott légy, Izráelnek Istene,
Most és mindörökké.
Szent neved dicsírtessék mindenben,
Ámen, és úgy legyen.
