Kosztolányi Dezső: OTTHON
OTTHON
Van egy fehér, fehér, fehér ház,
ahova néha elmegyek.
Fehér, fehér, talpig fehér ház
és benne fehér emberek.
Leverem a port saruimról,
ha néha oda elmegyek.
ahova néha elmegyek.
Fehér, fehér, talpig fehér ház
és benne fehér emberek.
Leverem a port saruimról,
ha néha oda elmegyek.
Nem látom őket, ők se engem.
Lecsókolom vak, szent szemük.
Álarc szorítja könnyes arcom,
de könnyeim nem keserűk.
Fehér virággal, puha szóval
lecsókolom vak, szent szemük.
Lecsókolom vak, szent szemük.
Álarc szorítja könnyes arcom,
de könnyeim nem keserűk.
Fehér virággal, puha szóval
lecsókolom vak, szent szemük.
Aztán remegve surranok ki,
sietve zárom a kaput,
hogy ott maradjon mind a szépség,
ami fehér, meleg, hazug,
hogy még a könnyeim se lássák,
amint bezárom a kaput.
sietve zárom a kaput,
hogy ott maradjon mind a szépség,
ami fehér, meleg, hazug,
hogy még a könnyeim se lássák,
amint bezárom a kaput.
1909
