Kosztolányi Dezső: KOLDULÓ ÉNEKEK
KOLDULÓ ÉNEKEK
A dalaim úgy mennek most feléd,
mint sírdogáló, sápadt gyermekek.
Mind vérszegény, rongyos, sovány, beteg.
mint sírdogáló, sápadt gyermekek.
Mind vérszegény, rongyos, sovány, beteg.
Az egyik félve nyitja rád szemét,
a másik a szoknyád mögé búvik
s lábadhoz ejti bús koszorúit.
a másik a szoknyád mögé búvik
s lábadhoz ejti bús koszorúit.
Csak őt nem látni. A szeme ragyog -
kilenc éjjel sírt -, ő a legszegényebb
és a sok árva közt a legnagyobb.
kilenc éjjel sírt -, ő a legszegényebb
és a sok árva közt a legnagyobb.
Sápadt kezébe bíbor rózsaág.
Koldulni nem mer tőled, ám te érted,
reáhajolsz s megcsókolod haját.
Koldulni nem mer tőled, ám te érted,
reáhajolsz s megcsókolod haját.
1909
