Kosztolányi Dezső: NÁSZI ÉNEK
NÁSZI ÉNEK
Szeretlek. Ám előtted nem kuszom.
Öblös mellemből boldogan - nyerítve -
zeng diadalmas, részeg himnuszom.
Öblös mellemből boldogan - nyerítve -
zeng diadalmas, részeg himnuszom.
Tűzvész lobog merengő szemeimbe,
sokáig, oly sokáig vártalak,
hogy idejöjj az álmok kertjein te.
sokáig, oly sokáig vártalak,
hogy idejöjj az álmok kertjein te.
A csűr teli, tej és méz a patak -
ó, szenvedés, ó, élet aratása! -
Dús fürt dagad a tőkén hallgatag.
ó, szenvedés, ó, élet aratása! -
Dús fürt dagad a tőkén hallgatag.
Álom-menyasszony, fáklyás arcú mátka,
tejet hozol és nyugtató mosolyt
s csókod kalászos álmomat megáldja.
tejet hozol és nyugtató mosolyt
s csókod kalászos álmomat megáldja.
Érzesz-e már? A homlokom borong,
mezítlen állok - én vagyok a férfi -,
izmos kezembe rengő vasdorong.
mezítlen állok - én vagyok a férfi -,
izmos kezembe rengő vasdorong.
Utunk lármás madárcsapat kíséri,
a csillagos mindenség integet,
tüzünkkel a nap lángvihara ég ki.
a csillagos mindenség integet,
tüzünkkel a nap lángvihara ég ki.
Kezed kezembe markol reszketeg
s én két melled, két táncos lábad áldom
és áldom a két álmodó szemed.
s én két melled, két táncos lábad áldom
és áldom a két álmodó szemed.
S arany-kalász nevet a nászi ágyon...
1908
