Dsida Jenő: Olvadó jégvirág
Olvadó jégvirág
Valami nagy, elérhetetlen szerelem
ködlik a mezők felett,
elnyújtott, fájó, végtelen kiáltás
a boldogság után.
ködlik a mezők felett,
elnyújtott, fájó, végtelen kiáltás
a boldogság után.
Kicsi galambok kimerészkednek
fehérlő szárnyaikkal
a feslő márciusba s lábuk elé
olvadt patakok csörgedeznek.
fehérlő szárnyaikkal
a feslő márciusba s lábuk elé
olvadt patakok csörgedeznek.
Jégvirág, jégvirág, jégvirág,
sok megbámult cigarettafüst...
Jaj, be jó lenne már
egy kis feltámadás!
sok megbámult cigarettafüst...
Jaj, be jó lenne már
egy kis feltámadás!
Mozdonyok dohognak,
gyors lábak forognak,
égből lenyúló hosszú karok
kavarják a tavasz életét.
gyors lábak forognak,
égből lenyúló hosszú karok
kavarják a tavasz életét.
Valaha el lehet-e érni
a bús elérhetetlent?
Vagy elfojtott vággyal elfüggönyözni
minden ablakot?
a bús elérhetetlent?
Vagy elfojtott vággyal elfüggönyözni
minden ablakot?
Ébredő, fanyar boroszlánok
símulnak a nagy sziklasírra
s bent fekszik Lázár némán, hidegen.
Harmadnapos halott.
símulnak a nagy sziklasírra
s bent fekszik Lázár némán, hidegen.
Harmadnapos halott.
