Dsida Jenő: Fekete köpeny alatt
Fekete köpeny alatt
1.
A boldogság úgy megy előttem,
mint napkeleti bölcsek csillaga,
de nem áll meg, de nem áll meg soha
Betlehem fölött.
mint napkeleti bölcsek csillaga,
de nem áll meg, de nem áll meg soha
Betlehem fölött.
Bölcsesség és derű
elbújtak egy nagy fa mögé;
vándor-kenyerem íze keserű
és zsebórám megállt.
elbújtak egy nagy fa mögé;
vándor-kenyerem íze keserű
és zsebórám megállt.
S velem suhan ez a nagy árnyék,
a halál árnyéka,
arcomon egy fekete barázda
s kivert királyfi kincse: a mosoly.
a halál árnyéka,
arcomon egy fekete barázda
s kivert királyfi kincse: a mosoly.
II.
Micsoda romok fölött megyek!
Füstölgő tanyák,
nyikorgó csontváz-karok
mutatják a hajnalodó utat.
Füstölgő tanyák,
nyikorgó csontváz-karok
mutatják a hajnalodó utat.
Kedvesem egy föl-fölcsillanó
mosolyát kutatom
későn virágzó fagyalbokrok alján
s a világ végét rettegem.
mosolyát kutatom
későn virágzó fagyalbokrok alján
s a világ végét rettegem.
Elhagyott templom küszöbén
áldom a suhanó halált,
ki fekete köpenye alatt
megmutatta az életet.
áldom a suhanó halált,
ki fekete köpenye alatt
megmutatta az életet.
