Dsida Jenő: Kitéve
Nyugalom-folyó partjára feküdnék.
Csobog a nagy víz és zizeg a sás.
zaját hallgatom kövült nyugalomban
és jégpáncélos szívem meg se dobban.
Leszek ismételt, ködös ószövetség,
akit Mózesül tettek a folyóra.
sellő-hadat, mely a folyóra jár
és ringat, renget lágyan a kosár.
ébreszt, bubusgat, csókol és dalol
és én mosolygok, mintha hallanám.
elkésett csókot csurgat majd a Hold:
virrasztott éjek vigasztaló bére.
új tízparancsról álmodozik Mózes...
És zúg a folyó és zizeg a sás..