Dsida Jenő: Kár mindenért
az elszalasztott csókokért,
be kár mindenért,
amit megírtam.
hogy a költőktől elfut a tavasz,
amit ajkukra vesznek,
nincs bennük már.
a kidalolt vágyak rendre kihülnek
és fehér lesz az arc,
mint a hófuvás.
A feloldozott, sirató Magdolnát
nem csókolhatják meg
többé bűnösök.