c) A valószínűség megállapítása.
c) A valószínűség megállapítása.
Az eddig előadottakban olyan esetekről volt szó, amikor az anyakönyvi bejegyzések hiányos, téves vagy pontatlan adataiból is lehetett valami módon biztos megállapításokra jutni. Sok esetben azonban a biztosság helyett a valószínűség bizonyos fokával kell megelégednünk. Ilyen esetek a következők:
A házassági anyakönyvben 1830. január 27-én van bejegyezve, hogy P. János vette nőül Berze Erzsébetet. A bejegyzés mellett sem a szülőkre, sem a házasulók életkorára vonatkozó adat nincs. Hogy állapíthatjuk meg hát a házasulók személyét? Tekintve, hogy fiatalok házasságáról van szó, legnagyobb valószínűséggel a 18–24 évesek közt, tehát az 1806–1812 közt szülöttek közt kereshetjük az 1830-i vőlegényt. A mondott években a Pálinkás-családban János névre keresztelt szülöttek a következők voltak: 1. 1806. október 12-én keresztelték P. András és Nagy Éva fiát. Ez azonban 1809-ben meghalt, 2. 1807. február 24-én keresztelték P. István és Matuz Judit fiát. Ez viszont 1831. február 18-án halt meg, tehát ő sem lehetett az 1830-ban házasuló, mert a keresett P. Jánosnak és Berze Erzsébetnek (akik 1830-ban házasodtak), még 1845-ben is született gyermekük. 3. 1808. január 15-én keresztelték P. János és Tóth Judit fiát, Jánost. 4. 1808. augusztus 20-án pedig P. Mihály és Laakó Borbála fiát. Ezután 1827-ig nem találunk a P.-családban Jánosnak keresztelt gyermeket. Az 1830-ban házasuló János tehát vagy P. Jánosnak és Tóth Juditnak, vagy pedig P. Mihálynak és Laakó Borbálának a fia volt. Hogy melyiké, arra közvetlen bizonyítékunk nincs. De van olyan adat, amely a kérdésnek legalább valószínűségi eldöntését lehetővé teszi. Ugyanis P. Mihálynak és Laakó Borbálának leányát, Zsuzsannát 1812-ben Berze aki 1830-ban ebből a rokoni Berze-családból János vette feleségül. P. Mihály családja tehát már az 1830-i házasság előtt is rokonságban volt a Berze-családdal, ami valószínűvé teszi, hogy P. Mihály fia János volt az, vett feleséget. Nem vérrokonságról volt szó, s ez a lehetőség mellett szól.
Másféle eset a következő:
1761. február 7-én keresztelték P. András leányát, Sárát, 1763. május 29-én pedig szintén P. András leányát, Erzsébetet. Melyik P. András leányai voltak a kereszteltek? Volt egy P. András, aki 1725-ben születet, egy másik 1737-ben; egy harmadik pedig 1863-ban balt meg 95 éves koráiban. Az utóbbi azonban kiesik, miért a halálozási adat szerint 1768-ban született, holott az 1761-ben és 1763-ban született gyermekek apjáról van szó. Marad tehát a másik két András. 1801. február 24-én találjuk a halálozási anyakönyvben, hogy „öreg” P. Andrásné akkor halt meg 64 éves korában, tehát 1737-ben született. Ámbár a XVIII. században nem, írták be a házasulók életkorát, az elsőízben házasulók többnyire fiatalok, 18–24 évesek voltak, így valószínű, hogy a kérdéses, 1761 és 1763-ban született leányok apja és az 1801-ben elhunyt P. Andrásné férje az a P. András volt, aki 1737-ben született s 1761-ben, a fentemlített első leány születésekor 24 éves volt, nem pedig az, aki. 1725-ben született és 1761-ben már 36 éves volt. Ez persze nem nagyon magas százalékú valószínűség, de addig, amíg döntő ellenbizonyíték nem merül fel, mégis elfogadható.
Ellenben, ha azt találjuk, hogy P. György felesége 1778. január 9-én halt meg, és ugyancsak P. György alig egy hónap leteltével, 1778. február 10-én nősült, az elhalálozás és a háziasság közötti idő rövidsége miatt feltehetjük a kérdést, hogy ugyanazon személy második házasságáról van-e itt szó. Annál is inkább, mert a második, házassági bejegyzés P. Györgyöt nem mondja özvegynek. Ámde az a körülmény, hogy P. Györgynek 1778 elején, felesége halálakor hat gyermeke volt, az utolsó még csak néhány hónapos, az 1778. február 10-i házasság pedig özvegyasszonnyal történt, a valószínűséget már csaknem bizonyossággá teszi arra nézve, hogy csakugyan P. György második házasságáról van szó.
A valószínűség természetesen csak akkor válik teljes bizonyossággá, ha utóbb feltétlenül mellette szóló, döntő adat kerül elő.
Pl. a házassági anyakönyvi bejegyzés szerint 1830. november 24-én P. Sámuel vette nőül Dányi Zsuzsannát. Sem a házasultak életkora, sem a szülők neve nincs bejegyezve, de a keresztelési anyakönyvben található adatokból az tűnik ki valószínűnek, hogy annak a P. Sámuelnek a házasságáról van szó, akinek mint P. András és Galambos Éva fiának a keresztelése 1813. május 13-án van bejegyezve. Ez a valószínűség azután bizonyossággá lesz akkor, amidőn a halálozási 19anyakönyvben 1895. nov. 6-i kelettel megtaláljuk „öreg” P. Sámuelnek, néhai Dányi Zsuzsanna férjének bejegyzését. Ugyancsak a halálozási anyakönyv szerint 82 éves korában halt meg és így csakugyan P. Andrásnak és Galambos Évának 1813-ban született fia volt.
Az elmondottak az anyakönyvi bejegyzéseknek a leszármazás kutatásában való felhasználási módjára vonatkoznak. Az anyakönyvi adatok természetesen egyéb kérdések megvilágítására is alkalmasak, így pl. éppen az ilyen, egymással sokszorosan összeházasuló csoportnál az endogámia következményeit: a sűrű gyermekelhalálozások mellett – melynek okát nem csupán a rossz, higiéniai okokban kell keresnünk – egy-egy családban siketnéma gyermekek születését (egy családban többet is) találjuk a Pálinkásoknál is, és viszont egyes betegségeknek gyakori fellépése tűnik fel. (A halottaknál t. i. többnyire a betegség is fel van említve.) Az egész Pálinkás-családra nézve a születési adatok szerint általában megállapítható elég nagy termékenység mellett a család több ágának kihalása is feltűnik s az okok keresésére serkent.*
Az anyakönyvi adatoknak ilyen szempontból való vizsgálatára nézve tanulságos Nemeskéri Jánosnak fentebb (a 2. jegyzetben) említett tanulmánya.
Az egyházi anyakönyvek mellett természetesen számos más forrás szolgáltathat és szolgáltat is adatokat a leszármazás kutatója számára, de viszont magától értetődik, hogy az anyakönyvi adatok a család történetéhez is elsőrendű forrásokul szolgálnak. Ezeknek a, mind a leszármazás, mind pedig a családtörténet számára fontos egyéb forrásoknak a parasztcsaládokra vonatkozó kutatásokban való felhasználásának módszeréhez, ugyancsak a Pálinkás-családra vonatkozó tanulmányaimból, más alkalommal kívánok adalékokat közölni.
Szentpétery Imre.
