a) Hiányok, tévedések és pontatlanságok.
a) Hiányok, tévedések és pontatlanságok.
A gödöllői ref. egyházi anyakönyvek bejegyzései 1722-től csak 1739-ig mennek folyamatosan, mert itt megszakadva, különféle declaratiók, rendeletek, pro memóriák stb. másolatai következnek. Ezek után az 1801. évvel kezdve ismét keresztelési bejegyzéseket találunk 1804-ig, majd megint másjellegű bejegyzések után 1775-től 1801-ig keresztelések, ezután 1787-től kezdve 1804-ig házasulások bejegyzése, utána pedig 1786-tól 1804-ig a halálozásoké következik. A könyv végén ismét másjellegű feljegyzések vannak. Látnivaló, hogy az 1739-i megszakítás után üres helyet hagyott az, aki a keresztelési bejegyzéseket 1775-ben folytatta, de az üres helyre mégsem a közbeeső évek utólagos bejegyzése következett, hanem előbb az említett vegyes bejegyzéseket, majd az 1801–1804-i keresztéléseket írták oda. A könyvből tehát az 1739–1775 közötti anyakönyvi rész kimaradt.
Ezt a hiányt részben pótolja egy másik, kis kvart formájú könyv „T. T. Idősbb Váradi István Gedellői Prédikátor Ur jedzései a mostani fenn álló második Templom építtetésétől fogva” címmel. Ebben 1745-től 1765-ig keresztelési bejegyzések vannak s a végén 1745-ből házasságkötések, közben pedig egy oldalon szintén házasulók jegyzéke 1748-ból.
E szerint a keresztelések az 1740–44. és 1766–74-ig terjedő időből, a halálozások és házasságok pedig (ez utóbbiakra vonatkozólag 16az 1745. és 1748. évek kivételével) az egész 1740–1774-i szakaszból hiányzanak.
Miért szakadtak meg a bejegyzések 1739-ben, azt nem tudjuk biztosan megállapítani. De 1745-ben mindenesetre új rendszert kezdett Váradi I. prédikátor, mert a keresztelési bejegyzések számára külön könyvet nyitott (s valószínűleg a házasulásoknak és halálozásoknak is külön-külön egyet), míg addig mind a háromféle bejegyzést egyazon könyvbe vegyesen vezették be. De az újítás nemcsak ebben állott. Az első könyv bejegyzéseinek írását megfigyelve, azt 1722-től 1731-ig nemcsak egy kéztől származonak, hanem egy napról, vagy legalábbis közel egyidőből valónak találjuk. Ezeket a bejegyzéseket tehát nem esetenkint, hanem egyszerre, utólagosan írták be a könyvbe, részint emlékezetből, részint talán papírlapokra vetett feljegyzésekből. 1732-ben – úgy látszik – az egész évi bejegyzéseket egyszerre, 1733-tól 1739-ig pedig hónaponkint vezették be az anyakönyvbe. 1745 óta az új könyvbe már esetről esetre írták a bejegyzést; ezt mutatják a mindig kitett napi dátumok is, amelyek az első könyvben 1740 előtt csak nagyon ritkán vannak beírva.
Az ekként felismert régi, kezdetleges rendszer magyarázza meg a különösen eleintén előforduló „filia subulci”, „uxor fabri” stb. névnélküli, valamint a „filia Pálinkás” (keresztnév nélkül) stb. pontatlan bejegyzéseket. De ugyanennek a körülménynek az ismerete int arra is, hogy ezeket a bejegyzéseket óvatossággal és lehetőleg ellenőrizve használjuk fel.
A bejegyzések hosszabb-rövidebb időn át való kimaradása persze más anyakönyvekben is előfordul és nem egyszer megakasztja kutató munkánkat. A gödöllői anyakönyvekben fokozza a bajt az, hogy az 1780-as évekig a kereszteléseknél csak az atya neve van feltüntetve, az anyáé hiányzik, ami egyidőben élő azonosnevű személyek esetén tévedésre vezethet, A hiányt azonban elég gyakran lehet más források adataival, vagy magában az anyakönyvben található egyéb adatok alapján pótolnunk.
Jó útbaigazító pl. az, hogy halálozásoknál 1775 óta (házasságoknál csak a XIX. század közepe óta) feljegyezték az illető személy életkorát is, bár egyideig nem következetesen. Pl. sokáig kereshetnők eredménytelenül az anyakönyvben Pálinkás Mihály „curator”-nak, a Pálinkás-család egyik tekintélyes tagjának születési (illetőleg keresztelési) évét. Azonban az 1809. január 20-i halálozási bejegyzésnél ott találjuk az életkort is: P.* Mihály 67 éves korában halt meg. Tehát 1741-ben születhetett, s bár ebből az évből hiányzanak a keresztelési bejegyzések, 1741-et állapíthatjuk meg a curator születési évéül.
A következőkben a keresztnév előtt a Pálinkás családi nevet csak P.-vel jelölöm.
Hasonló eset a következő is: 1833. július 1-én elhunyt P. János. Csak az a megjegyzés van a halott neve mellett, hogy 62 éves volt s hogy „sinlődött” és hogy az ekklézsiára 5 forintot hagyott. A XVIII. században a keresztelési anyakönyvekben sok P. János szerepel, de ha ezek bármelyikével akarnók az 1833-ban elhunytat azonosítani, tévednénk. A kitett 62 éves életkor ugyanis azt mutatja, hogy ez a P. János 1771-ben született, ebből az esztendőből pedig hiányzanak a keresztelési bejegyzések, tehát a többi (meglévő) években kereszteltek mindenikével hibás volna az azonosítás.
Olykor az elhunyt életkorának kitétele mellett egyéb segítő adatot is találunk.
1809. augusztus 5-én meghalt id. P. András, Nagy Éva férje, 40 éves. 1810. április 10-én pedig elhunyt egy másik id. P. András, szintén 40 éves. Bejegyzési tévedésre kellene gondolnunk, ha az elsőnél a feleség neve nem utalna éppen arra, hogy itt egyforma nevű két emberről van szó. De az asszony nevének ismerete egyébként is hasznos. Az életkor alapján u. i. a jelen esetben csak azt állapíthatjuk meg, hogy az egyik P. András 1769-ben, a másik 1770-ben született; s mivel ezekből az évekből az anyakönyvi bejegyzések hiányzanak, egyik P. András szüleinek nevét sem ismerjük s a leszármazási táblákba, nem tudnók őket beiktatni. Azonban a feleség neve rávezet a helyes útra. A házassági anyakönyvben 1793. január 8-ánál megtaláljuk, hogy Nagy Évát e napon vette nőül hídvégi P. András. Hídvég akkoriban Gödöllőnek egyik utcarésze volt, s ennek ismerete (más, nem anyakönyvi adatok alapján) rávezet arra, hogy ez a P. András a Pálinkások melyik ágához tartozott, s hová kapcsolható.
Bár ekként az elhunytak életkorának anyakönyvi bejegyzése a kutatás hasznos támaszának bizonyul, nem szabad szem elöl tévesztenünk, hogy az életkori adatok nem mindig teljesen megbízhatók. Különösen újabb időkben ugyan sokszor megállapíthatjuk a bejegyzés pontosságát, főként kiskorúaknál, ahol olykor az év törtrészeit is figyelembe veszik („élt 2 és 1/2 évet”, „1 évet és 4 hónapot”). Idősebbeknél azonban, valószínűleg bemondás alapján írt, téves adatokat is találunk, még olyankor is, amikor az illetőnek a keresztelési adata is megtalálható lett volna, így pl. P. György 1791. január 5-én 55 éves korában halt meg, az anyakönyvi bejegyzés szerint. Pedig keresztelése 1733. június 3-ára van bejegyezve, s így halálakor, 1791 elején már 57 éves volt. Az évszám mellett a keresztelés napjának (akkor még szokatlan) kitétele a kelet pontosságára, mutat, s ezért a halálakor beírt 55. életév bizonyára téves, de valószínűleg nem a bejegyzőnek a hibájából. P. György u. i. kétszer nősült; talán már életében maga szokta életkorát a valóságnál kevesebbnek mondani.
Nem tökéletesen bizonyos, de nagyon valószínű az életkor bejegyzésének téves volta az 171806. december 30-án elhunyt „öreg” P. Andrásnál, aki a halálozási anyakönyvben 80 évesnek van írva, s e szerint 1726-ban született, holott keresztelési bejegyzését 1725-ben találjuk. Lehet, hogy a keresztelési bejegyzés téves, hiszen a gödöllői anyakönyvi bejegyzések az első években – amint láttuk – utólagosaknak mutatkoznak. Mégis valószínűbbnek látszik, hogy az életkor bejegyzése téves ebben az esetben is.
Arra is ügyelni kell, hogy a XVIII. században az anyakönyvekbe nem a születés, nem a keresztelés napját írták be. Gödöllőn is 1818-ig a keresztelést jegyezték, a születést csak 1818 óta.
A házassági anyakönyvek adatai különösen a családi kapcsolatok terjeszkedésének megállapítására s az ebből folyó gazdasági, biológiai stb. következtetések levonására alkalmasak. Azonban egyéb szempontokból is hasznosak lehetnek. Kár, hogy a vőlegény atyjának megnevezése csak legújabban lett szokásos és kötelező. Gödöllőn a XIX. század második felében is előfordul már, de nem következetesen. Ha az apai is be van jegyezve, ez jó segítség az egyforma nevű személyek megkülönböztetésére.
