10. A konvent levéltára.
10. A konvent levéltára.
A megőrzött mandatumokból, fogalmazványokból, majd a registrumokból, protocollumokból s a felek által megőrzés végett elhelyezett oklevelekből idővel a konvent meglehetősen gazdag levéltárra tett szert. Miként másutt, Leleszen is a sekrestye szolgált a levéltár helyisége gyanánt s csak az újkorban nyert más helyet. A mandatum requisitoriumok «sacristia seu conservatorium»-ot emlegetnek, a relatiók hasonlókép.* Itt őrizték a konvent egyházi kincseit és a pecsétet is. A monostor saját birtokaira vonatkozó oklevelei azonban másutt vannak elhelyezve.*
L. o. lt. 1351. 2. sz.; 1424. 23. sz.; 1428. 8. sz.; 1524. 38. sz.
Mikor Pálóczy Domonkos prépost 1403-ban meghalt, több rokona lakásába tör és «scrinia, ladulas, reservacula et conservatoria domo in eadem reposita et inventa rumpentes et confrangentes, multa litteralia munimenta dicte Ecclesie, signanter vero originale instrumentum… universosque thesauros ibidem repertos… abstulissent». (Múz. Fol. Lat. 2,557. sz.)
Két levéltár van tehát: hiteleshelyi és rendi levéltár, melyek közül az előbbi – mint már említettük – a sekrestyében volt elhelyezve. A sekrestye a torony lábában volt és vasajtóval volt ellátva.*
Múz. Fol. Lat. 2,557. sz.
A hiteleshelyi okleveleket is valószínűleg éppen úgy szekrényben és ládában őrizték, mint ahogy ezt a rendi iratokra vonatkozólag a Pálóczy prépost halála után történt hatalmaskodásról szóló idézetben már láttuk.* A levéltár kezelésére vonatkozólag nincsenek adataink. Bizonyos, hogy valamilyen kezelési rendszerük volt, mert az oklevelek 1–2 darabján pl. ilyen felírás található: «Varia fragmenta»,* vagy: «Privilegia.»*
U. o.
L. o. lt. Bercs. XXXI. Fasc. 11., 24., 31. sz.
U. o. 1380. 1. sz.
A levéltár őre és kezelője a custos. Requisitio esetén ő intézi el a keresést.* Szükség esetén több rendtagot is kirendelnek melléje a sekrestye, illetőleg a levéltár védelmére.*
L. o. lt. 1412. 12. sz., stb.
A Pálóczyak 1403-i támadása alkalmával ketten vannak a sekrestyében: «Antonius custos et alter Antonius sacristiarius.» (Múz. Fol. Lat. 2,557. sz.)
Mint a levéltárak a középkorban általában – főleg mert kincstárul is szolgáltak, – a leleszi is sokszor ki volt téve a hatalmaskodók erőszakoskodásainak. Ezek és egyéb csapások folytán sok oklevél elpusztult.* A konvent a levéltár megőrzésére és megvédésére igen nagy gondot fordított. 1403-ban is kemény ellenállást fejt ki a támadásokkal szemben, minek következményeképpen egy áldozata is akadt.* De káros volt a levéltár anyagának teljességére a prépostnak az a szokása is, hogy a levéltárat és az authentikus pecsétet nagyobb útjukra magukkal viszik.*
Zsigmond egy 1406-i oklevele a Pálóczyak 1403-i támadásával kapcsolatban pl. ezeket írja: «…Universas litteras et litteralia instrumenta tam ipsius Ecclesie propria, quam alienas, nobilum scilicet et aliorum iura tangentes et concernentia in ipsa domo repertas examinasset, perlegisset et perspexisset et quibus voluisset distribuisset et restituisset (Pálóczy Mátyás).» (Múz. Fol. Lat. 2,557. sz.)
«fratrem Johannem et Ladislaum verberaverunt, frater Johannes tandem mortuus est.» (Múz. Fol. Lat. 2,557. sz.)
Láttuk, hogy Domonkos prépost a fontosabb rendi érdekű okleveleket magánál őrizte Pálóczon. 1444-ben a prépost hadbaszállván, magával viszi a konvent pecsétjét. (L. o. lt. 1444. 8. sz.) 1453-ban pedig V. Balázs prépost szintén a török elleni hadjáratba magával vitte a levéltárat, amelynek nagy része el is pusztult. (Adalékok, 1903. 211. l.)
A levéltárral kapcsolatban a hiteleshelyi működés keretei között bizonyos levéltári működést is megfigyelhetünk. Idetartoznak az oklevélmásodlatok és transsumptumok kiállítása, valamint oklevelek és pénzösszegek deponálása.
Az oklevélmásodlatok kiállítása mindig a király vagy valamely közhatóság parancsára (mandatum requisitorium) történt. Ebben az esetben a felek nem a birtokukban levő eredeti oklevelekkel mentek a konventhez, hanem, minthogy azok elvesztek, a konvent levéltárában levő par-ok alapján kérnek másodlatot. A másodlat kiállítása a levéltárban levő chirographum vagy registrum alapján történt. (Ez a kétféle par-szöveg lehetett a levéltárban.)* Az eljárás megfelelő szabályokhoz volt kötve, melyeket minden hiteleshely követett.
L. o. lt. 1424. 23. sz.; 1524. 38. sz., stb.
Az oklevél átírása (transsumptio simplex) annyiban tér el a par-kiadástól, hogy itt a felek a birtokukban levő oklevél alapján kérnek új oklevelet, átírást.
A levéltár anyaga nem egyedül a hiteleshelyi működés productumaiból állott, mert oda mások is elvihették okleveleiket megőrzés végett. Az így elhelyezett idegen okleveleket valószínűleg a többitől elválasztva kezelték. Később – főleg az újkorban – a fontosabb okleveleket, az armálisokat nagyobb biztonság kedvéért a konvent protocollumaiba is bevezetik.*
U. o. 1648. 24. sz.
A felek végül pénzösszegeket vagy értéktárgyakat is deponálhattak a levéltárban. Ha valamely per vagy egyéb jogügylet folyamán a felek bizonyos esedékes összeget nem vehettek fel, mert a feltételeket, amelyekhez ez kötve volt, még nem teljesítették, az összeget erre az időre a konvent levéltárában deponálták.* Erről a konvent nyugtát állított ki, amely a deponálás főbb adatait, feltételeit és egyéb körülményeit tartalmazza.*
L. o. lt. 1373. 1. sz.
U. o. 1457. 18. sz.
KUMOROVITZ BERNÁT LAJOS.
