Mátyás király állítólagos utolsó leszármazottjának sírja Rómában.
Mátyás király állítólagos utolsó leszármazottjának sírja Rómában.
P. Berthier francia dominikánus a római Santa Maria sopra Minerva-templomról írott monografiájában,* a Raimondo da Pennaforteról nevezett oldalkápolna leírásánál említi, hogy a kápolna bejáratától jobbra eső falon van Corvin Mátyás király utolsó leszármazottjának, az 1867-ben Rómában elhalt Szismonowsky (!) Józsefnek a sírja, amelynek egyetlen dísze a szép mellszobor, Czoznowsky lengyel szobrász alkotása.*
Fr. I. I. Berthier: L’église de la Minerve ŕ Rome. Roma, 1910.
«Tout ŕ côté se trouve la tombe de Joseph Szismonowsky († 1867.), le dernier descendent de Mathias Corvin. Le buste, qui est trčs beau, est l’śuvre du sculpteur polonaise Czoznowsky.» Id. m. 137. l.
Berthiernek ez a megjegyzése Mátyás király utolsó leszármazottjáról mindenesetre feltűnő, mert a történelem nem ismer fiági Hunyadi-leszármazottakat a későbbi századokból.* De Berthier adata akkor is becses volna, ha a Hunyadi-családnak egy eddig nem ismert leányági rokonságára derítene világosságot. Közelebbről megvizsgálván azonban Berthier állítását, megállapíthatjuk, hogy tévedésnek esett áldozatul.
V. ö. Nagy Iván: Magyarország családai. V. kötet, 186–92. ll.; Schönherr Gyula: Hunyadi Corvin János. Budapest, 1894. 304–13. ll.; Oszvald Arisztid: Hunyadi János ifjúsága. Történeti Szemle, 1916, 354–65. lapok.
Meggyőzően bizonyítja ezt maga a sírtábla, amelyen a következő felirat olvasható:
Siste Viator et ora pro anima
JOSEPHI SZYMANOWSKI
ex antiquissima et nobilissima stirpe Corvinorum exercit. regn. Polon. general. ducis nec non quamplurium ordin. equitis ab a. 1792 ad a. 1831 plusquam in triginta pugnis obsidionibusque dum gravi ac multiplici in discrimine versaretur de patria bene meruit vir magnć pietat. clement. humanitat. integritatisque nat. Varsav. 17 Sept. 1779 ob. Romć 15 Jan. 1867.
Hoc monument. animo pergrato ac devinctissimo posuerunt uxor et liberi Lux perpatua luceat ei in ćternum.
A sírtáblán lévő címerben és a sisakdíszen jobbranéző holló csőréban a gyűrűvel látható, valamint a következő devise: Vincit amor patrić.
A felirat szövegéből nyilvánvaló, hogy az semmitsem tud a Mátyás királytól való leszármazásról, amint azt Berthier előadásából joggal következtethetnők, hanem csupán azt mondja Szymanowskiról, akinek Berthier még a nevét is hibásan Szismonowskynak írja, hogy ő a Corvinok igen régi és előkelő nemzetségéből származik. Ez pedig egészen mást jelent, mint amit Berthier könyvében az elhunytnak a Hunyadiakkal való rokonságáról állít. De nem tud erről a kapcsolatról az a félhivatalos nekrológ sem, amely az elhunyt érdemeit igazán ábrázoló szavakkal méltatja.*
«L’ottimo nostro amico Generale Polacco Giuseppe Szymanowski č morto ieri notte (15 corrente) un’ora dopo mezzanotte, oggi alle 4 1/2, il corpo sarŕ trasportata alla chiesa di S. Lorenzo in Lucina e domani mattina alle 10 e 1/2 avra luogo il servizio funebre nella medesima chiesa. Egli era il tipo dell’antico onore polacco. Fedelissimo e affezionatissimo al Santo Padre, era uno dei piů zelanti colletori dell’ Obolo di S. Pietro, essendo fin da principio uno dei consiglieri dell’ Archiconfraternitŕ.» Megjelent a L’Osservatore Romano 1867 január 16-iki számában. – Szymanowski arcképe és rövid életrajza olvasható a következő nagy gyüjteményes műben: I polacchi della rivoluzione del 29 Novembre 1830 ossia ritratti ... accompagnati da una biografia per ogni ritratto per Giuseppe Straszewicz, Capolago, 1834, de ehhez itt Rómában nem tudtam hozzáférni.
89Nyilvánvaló, hogy ez a sír nem a magyar Hunyadi, hanem egy lengyelországi Korvin-család egyik leszármazottjának a hamvait őrzi. Van is Lengyelországban egy Korvin-család, amelynek címerében egy vízszintesen fekvő, csonka, lombtalan ágon álló, balranéző, csőrében gyűrűt tartó holló látható.* Ez a Korvin-család, amelynek címere oly nagy hasonlatosságot mutat a Hunyadiakéval, még vagy harminc más lengyel családdal együtt a tősgyökeres Slepogron-nemzetségből (de genere Slepogron) származik, amelynek Dlugoss előadása szerint Tiberius császár hadvezére, Valerius Messala Corvinus lett volna az őse. Ugyancsak ő említi azt is, hogy a család neve és címere hasonlatosságot mutat a magyarországi Hunyadi-Corvinokéval, de ennek a tárgyalásába nem bocsátkozik.*
V. ö. Herbarz Polski, V. kötet, 245–6. ll.
V. ö. Ernyey József alább idézendő cikkét. A Herbarz Polski ezt az egyezést véletlennek mondja, megjegyezvén, hogy a lengyel Korvinok régebbiek a magyarországiaknál.
A Szymanowski-családról pedig tudjuk, hogy a Korvin-családhoz hasonlóan a Slepogron-nemzetségből származik, aminthogy a két család címere is, csőrében gyűrűt tartó holló jellegzetes egyezést mutat. A Korvin név világszerte ismert volta szolgált azután indítékul a sírfelirat szerkesztőjének, hogy az elhunyt előkelő származásának ezt a rokoni kapcsolatot bizonyítékául adja, nem gondolva akkor a magyar Hunyadi-Korvinokkal való rokonságra, amelynek semmi tárgyi alapja sincsen. Az egész feltevés csupán Berthier fantáziájának a szüleménye és a mesék birodalmába való.*
A Szymanowski-család legrégibb ismert tagja Márton várnagy, akit 1569-ben említenek a források. Kimagasló tagja volt a családnak József 81748–1801), aki a lengyel királyi udvarban magas méltóságokat viselt. V. ö. Herbarz Polski, VIII. kötet, Leipzig, 1841, 644–5. ll.
A lengyel és a magyar Korvin-családok állítólagos rokonságának kérdését már negyedszázaddal ezelőtt felvetette a magyar irodalomban is Feöldy Doby Antal.* Ő hallván, hogy az oroszországi Boretin községben még ma is él egy vagyonos Korvin-család, amely magát a Hunyadiaktól származtatja, szükségesnek látta erről a nyilvánosságot is tájékoztatni, azzal a megjegyzéssel, hogy a magyar történetírás a Hunyadi-családnak ezt a vérségi kapcsolatát mindezideig figyelmen kívül hagyta. Pedig egy Heiby Rycerstwa Polskiego című lengyel családtani munka ezt már régen nyilvánosságra hozta, maga pedig ezt a kiegészítést a Hunyadiak családfájához készülő nagy genealogiájának kéziratába már fel is vette.
Az oroszországi Korvin-család. Budapesti Hirlap, 1903 február 22.
Feöldy Doby Antalnak erre a cikkére Ernyey József felelt.* Itt a lengyel történetírás eredményei alapján bebizonyítja a Feöldy Doby cikkében foglaltak tarthatatlanságát és kimutatja, hogy a lengyelországi Korvin-család, illetőleg a Slepogron-nemzetségből leszármazott és a Korvin nevet viselő családok és a Hunyadiak között címer és esetleg a név hasonlatosságán kívül semmi vérségi kapcsolat sincsen.
Az orosz Korvin-család. Válasz Feöldy Doby Antal úrnak, Hazánk, 1903 február 26. E helyütt mondok őszinte köszönetet Ernyey József múzeumi igazgató-őr úrnak, aki szíves volt figyelmemet erre a két cikkre felhívni.
TÓTH LÁSZLÓ.
