Magyary-Kossa Sámuel: A nagysarlói Magyary-Kossa-család története. Budapest, 1925. 8°, 223. l.
Magyary-Kossa Sámuel: A nagysarlói Magyary-Kossa-család története. Budapest, 1925. 8°, 223. l.
Az ősök iránti kegyeletnek kifejezője a jelen munka, melyet a család egyik tagja rokonai okulására szerzett, s halála után Magyary-Kossa József bocsátott közre. A családról újabban a Társaságunk kiadta Nemzetségi Zsebkönyv, Nemes Családok I. kötete is megemlékezett, közölve a család újabb generációjára vonatkozó adatokat. A családi levéltár a Magyar Nemzeti Múzeumban őriztetik és ennek anyagán alapul a jelen munka.
A szerző által nagy gonddal összegyűjtött adatok szerint a Magyary-családról a legrégibb adat 1381-ből való, melyben a pozsonyi káptalan által Magyary Mihály leánya Margit, Toroni Vámos Péter neje leánynegyede felől rokonait nyugtázza. A Kossa-családra vonatkozó, a családi levéltárban őrzött legrégibb okmány pedig 1427-ből való. A család 1599 április 1-én nyerte Rudolf királytól armálisát. Mint főcímerszerző Kossa Albert szerepel.
A munka nem teljes. A család azon nemzedékének történetével fejeződik be, melynek utolsó férfitagja az 1866. évben elhalt Magyary-Kossa Sámuel volt. Az armálist szerző Kossa Albert testvérének Jánosnak leszármazóit magában foglaló első törzs történetét nyújtja, nagy részletességgel ismertetve az egyes családtagok történetét. Ez a körülmény természetesen a család tagjaira nézve teszi a munkát elsősorban érdekessé, de nem mondható érdektelennek nem családtagok részére sem. A XVII/XVIII. századi középnemes magyar családok társadalmi, családi és gazdasági életére nézve az olvasó nem egy jellemző vonást talál e monografiában, melynek egyes részei valósággal korrajz számba mennek. Az előadottak áttekintésére három genealogiai tábla szolgál, az egyik a címerszerző és testvérei leszármazását adja egész a XIX. század első feléig, a második a ságfai Sándor családét tünteti fel, a harmadik pedig az 1825-ben született és 1894-ben elhalt Magyary-Kossa Lajos leszármazóira vonatkozik, akik közé tartozik a mű szerzője is.
A munka, mint azt a kiadó megjegyzi, nem a nagyközönség számára íródott, de kiadásával annak közrebocsátója a magyar családtörténet művelőit nagy hálára kötelezte le. Hozzájárult a magyar nemesi Családok történetének gyarapításához és a munka adatai ismereteinket nem egy tekintetben kiegészítik. A mai súlyos gazdasági viszonyok közepette, midőn a nyomdai árak magas volta következtében épp a magyar családtörténeti irodalomban észlelhetünk stagnációt, eléggé nem méltányolható az áldozatkészség, mellyel a család egyik tagja e mű megjelenését lehetővé tette.
–y.
