Archives Heraldiques Suisses. Schweizer Archiv jür Heraldik. Vol. 39. Lousanne, 1925.
Archives Heraldiques Suisses. Schweizer Archiv jür Heraldik. Vol. 39. Lousanne, 1925.
A svájci heraldikai társulat közlönyének 1925. évfolyama a magyar heraldikusok érdeklődésére is igényt tarthat, két közleménye révén, melyekre szakköreink figyelmét felhívni kívánjuk. Az egyik W. R. Stähelin cikke (Der Vogel Strauss in der Heraldik), mely a struccmadárral, mint címeralakkal foglalkozik. A struccmadár a heraldikában, főleg a középkori heraldikában a legritkábban előforduló címerkép, mely a francia heraldikában nem is fordul elő. Oka ennek alkalmasint abban rejlik, hogy a struccmadár általában kevésbbé jó tulajdonságairól volt nevezetes, főleg falánksága révén, melyet a csőrében tartott patkó, egyes esetekben vasszeg jelképez. Stähelin értékezésében nagy gonddal állította össze a svájczi és az azonkívüli területek címeres emlékeit, melyek struccot ábrázolnak.
37A svájci heraldikai emlékek között a legrégibb adat a struccmadárra, mint címerképre Brotmeister Ulrik 1280. évi pecsétje, a Svájcon kívüli területeken valószínűleg Leoben városának XIII. századi pecsétje, melyben a strucc csőrében és fölemelt ballábában tart egy-egy patkót. A cikk megemlékezik a struccról a magyar heraldikában is a Nagy Lajos korabeli heraldikai emlékek nyomán, kiemelve a Szt. Simeon zárai koporsóján látható struccfejnek ritka természetes ábrázolását, amire az egykorú és későbbi ábrázolásokban alig van példa.
A magyar heraldikusokat érdeklő másik közlemény E. v. Berchem, D. J. Galbreath és O. Hupp társszerzők tanulmánya, mely azonban még befejezetlen. Nevezettek a középkori német címeres könyvek leíró katológusát teszik közzé, amellyel régóta érzett hiányt pótolnak. A középkori német címeres könyveknek teljes jegyzékét eddig még nem bírtuk. F. K Hohenlohe-Waldenburg herceg, G. A. Seyler, m. Bäck művei és a bécsi «Adler» 1881-iki évkönyve felsorolják ugyan e címereskönyvek egy részét, de azóta újabb jegyzék nem jelent meg, pedig a címeres könyvek száma azóta szépen meggyarapodott. Épp azért az újabb jegyzék hézagpótló lesz és a jól megválogatott hasonmások, még inkább növelik annak értékét. Kívánatos volna, ha a közlemény befejezte után önállóan is megjelennék.
Az 1925. évfolyamban megjelent három közlemény összesen 26 középkori címereskönyvet ismertet, de nem szorítkozik tisztán csak a címereskönyvekre. Így megemlékezik a zürichi «Zum Loch» néven nevezett háznak egyik termében a mestergerendákra festett címerek sorozatáról, mely 1305- vagy 1306-ban keletkezett, de 1861-ben átépíttetett és rekonstrukciója a zürichi múzeumban látható. A magyar heraldika szempontjából is fontos címerkönyvek között szerepelnek a zürichi címertekercs, a, Gelre Herold címerkönyve, az olaszországi német condottieri vezérek kiállította címeres oklevél, a Richenthal-féle Conzilienbuch mint nevezetesebb emlékek. Minden egyes darabról pontos utalást találunk az emlék őrzési helyén, keletkezési idejére, jelenlegi tulajdonosára, tartalmára, valamint fel van sorolva a vonatkozó irodalom is. Ez utóbbi bizonyos hézagokat mutat fel, így a magyar irodalomról nem tétetik említés, noha az egyik, Richenthal krónikájával foglalkozó mű, Thallóczy Lajos «Bosnyák és szerb nemzedékrendi tanulmányok» annak idején német fordításban is, mint önálló munka megjelent.
Itt említjük meg, hogy a középkori heraldikának egyik legértékesebb emléke, a zürichi címertekercsnek új hasonmáskiadása most van készülőben. A kiadványt a zürichi Orell Füssli cég bocsátja közre, a tudományos bevezetés a svájci heraldikusok legkiválóbbjainak dr. A. Burckhardt, dr. Fr. Hegi és dr. W. Merz tollából származik. Az új kiadás a fent idézett cikkhez mellékelt fotolitografikus reprodukció szerint elsőrangú kivitelű lesz. A zürichi címertekercsen kívül az említett «Haus zum Loch» festett címerképeit is magában fogja foglalni.
Áldásy Antal.
